Csak a percet kérem, amit el sem kell vennem
havas reggel látni nyíló orgonát
a pillanatot, mikor magamtól szerettem,
elveszteni zenéd halk szavát
a mozdulatot, amivel vártalak,
megtalálni azt az éjszakát
a szemedet, a szíved, a válladat…
A hitedet kérem, az illatod,
sűrű fényben megvakulni érted
a füled, amivel a csendet hallgatod,
omló hegyeket, háncsot, kérget
az üres korsót kérem, ami kútra jár,
elveszteni ezt a placebo mérget
meghalnék ha meghallanál – nem érted?
Azt kérem, hogy sírj, káromkodj, örülj
zsoltárodat, imád, Allahod
azt, hogy búcsú nélkül belém kövülj
álmaid, -világodat: a vakot
vizet kérek, ételt, velem szemben ülj
a mosolyod és az álmaid
talizmánod kérem, slusszkulcsod, angyalaid…
Amit el sem kell vennem, add nekem
cigarettád végét, -már úgyis csak csikk
hangom legyél, egyetlen hangjegyem
ha tudnád, -milyen jól esik
legbelül, semmim a négyzeten
rókáim húsomat lesik
még mindig te vagy a mindenem…
4 hozzászólás
"sűrű fényben megvakulni érted"
Én az ilyen szép gondolatokra vadászok. Most találtam egyet.
Kedves szusi!
Köszönöm szépen!
Szia szálka! 🙂
Húha! Nagyszerű bemutatkozás! El is hiszem, hogy már nem kell semmi, hisz ahogy látom, minden a birtokodban van. Gyönyörűek a képeid, az ellentétek borzongatóak, az indulatok felkorbácsolóak. Gondolatvilágod egyedi. Másra nem is tudok koncentrálni, csak a vers tartalmi csillogására. A formai dolgokat a következőben majd jobban figyelem, de most teljesen elúsztam a mondanivalóval. Élményszerűen bizsergető ez a vers! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Köszönöm szépen! Épp valaki olyat vadászok, aki a formai dolgokra figyelne, mert azokhoz sajna nem nagyon értek. Szóval ha olvasol, és látsz sok hibát, ami tuti, nagyon örülnék neki ha jól a képembe vágnád, hogy én is lássam őket! Még egyszer köszönöm kedves szavaid!
szálka