Már nemtudom,hogy amit érzek szeretet,gyűlölet vagy harag,
De mindig itt lesz a szívemben belőled egy darab,
A tűzzel égő emlékek mostmár por és hamu,
Minden szó és tett nem volt más csak kamu,
Túllépve a múlton élnem kell a jelent,
Utánad más nem maradt csak az üres csend,
A szívem csendje ez, mert ha üvöltene,
Egy egész világ fájdalma ebben tükröződne,
Homályos emlék képek szállnak el a ködben,
Így szállsz te is el örökre tőlem,
Sajnálom,hogy amit érzek még mindig ugyanaz,
S nincs semmi ami erre nyújthatna vigaszt,
Kitörlöm inkább magamből a képet,
S nyítok egy újabb boldogabb évet!!
5 hozzászólás
Kedves Beya!
A "nem" szavunk nem igekötő, így az azt követő szóval külön kell írni.
sn
Bízz az időben, fájdalmaid nemsokára enyhülnek!!!
Csakis előre kell tekinteni,
a múlt olykor csak gyötrelmet okoz.
A hibákból viszont tanulunk.
Gratula!
nagyon szomoú a versed, de bizz magadban és a szépben.
Így van csak előre kell nézni, ne rágódj a múlton, mindenestre a vers ismét nagyon szép lett..