Már pirkad, de a Hold még nem akar menni,
az égen gépmadarak szelik a levegőt.
Búgó hangjuk megtöri a békés csöndet,
habon ringnak, a múltból jövőbe vezetőn.
Kélő dalos madarak ámulva nézik,
majd önfeledten csipegetik a magokat.
Mikor jóllaktak, csöppnyi begyük tele lett,
a közeli fán zengik a boldog dalokat.
Nem kutatják ők sem, hogy mit rejt a jövő,
és nem is vesztegetik el röpke idejük.
Hirtelen felröppennek, szállnak a széllel,
hittel, fénnyel van telve aprócska kis szemük.
3 hozzászólás
Kedves Suzanne!
Nagyon szép természeti írásodnál különösen megfogott:
"Nem kutatják ők sem, hogy mit rejt a jövő,
és nem is vesztegetik el röpke idejük."
Nagyon jó tanács!
Gratulálok!
Szeretettel:sailor
Szép napot!
Különösen ez szólhat nekünk is:
"és nem is vesztegetik el röpke idejük."
Szép napot:sailor
Kedves sailor!
Hálásan köszönöm kedves szavaid, hogy olvastál és hogy tetszett a versem.
Szép napot kívánok:
Zsuzsa