Már roppan a nyár ereje

Már roppan a nyár ereje,
elhallgat a tücsökzene,
hisz ősz ölel mindent körül,
s a szép nyárnak nem könyörül.

Lám, könnyezve fut el a nyár,
új avar friss szőnyege vár,
Már érik a vadgesztenye,
s lecsökken a nap ereje.

De bágyadtan mosolyog még
a mélabús, őszies ég.
A kóbor szél blúzodba nyúl,
s már korábban bealkonyul.

A sötét éj reánk terül,
a pulóver előkerül.
S ha álom száll pilládra már,
ott rekkenő nyár tüze vár.