Szállok hozzád, mint a szél,
lágyan simogatlak én.
Tűz-szerelmem, angyalom,
szép füledbe suttogom.
Cirógatom finom vállad,
nézlek, nézlek és csodállak.
Meglebbentem selymes hajad,
csókolgatom kecses nyakad.
Sóhajod, mint tenger partján,
lágy fuvallat, könnyed, halvány.
Kék óceán, huncut szemed,
ajkadon száz mosoly remeg.
Ugye igaz, ez nem álom?
lám, te vagy az én világom.
Minden, minden köddé válik,
ez a világ már egy másik…
2 hozzászólás
Szia alberth! 🙂
Szerecsére tíz év elteltével sem hagyott cserben az ihleted, azóta is a legtöbbet publikáló alkotó vagy nálunk. 🙂
Verseid egyszerűek, jól érthetőek. Hol izgalmasak, hol hazafiasak, hol viccesek, hol inkább az érzelmekre hatnak, de a hangsúly a hatáson van, mert mindegyikben megmutatkozik az az erő, ami könnyedén magával viszi az olvasókat.
Köszönöm az élményt, és hogy gazdagítod a mi csöndes, nyugalmas irodalmi otthonunkat. 🙂
Boldog új évet kívánok neked! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Köszönöm Kankalin! Neked is boldog új évet kívánok!
Még sokáig fogom gazdagítani ezt a szép irodalmi lapot, mert nagy a lemaradásom, hiszen számos régi versem sincsen még feltöltve és közben írok újakat is. Ez a fentebbi alkotás is immár elmúlt tíz éves és még csak most került fel. Egyébként annak nagyon örülök, hogy kiválóan van rendszerezve az olal, hiszen nem csak időrendil sorrendbe, hanem abc-sorrend szerint is átnézhetők a verscímek, ezáltal könnyebb azonosítani, hogy fel van -e töltve egy-egy régebbi vers. Másképp sokkal körülményesebb lenne.
Örülök, hogy ilyen szépen gyűlnek a verseim immár ezen a színvonalas és praktikusan kialakított irodalmi lapon és látom, hogy sokan olvassák, nem csak az újonnan feltöltötteket, hanem a több évvel ezelőtt megosztott alkotásokat is.
Szeretettel üdvözellek: alberth