maradj

elvesszük, amit akarunk,
és továbbállunk, de mintha
mocorogna a hajamban
amit éjjel belesúgtál,
bőröm követeli mohón
az éhes érintéseket,
a zene von körénk falat
selyemből és illatokból
épül fel a mi légvárunk,
árva én, fázik nélküled,
kék gyöngyszem a nyelved alatt
megkeresem a nyelvemmel
hogy aztán te visszavehesd,
a szavakat is ellopom,
az otthonom legyél, csak ma
fogadj be, s befogadlak
nem akarok várni tovább
követellek álmos vándor
követelsz engem, mert mindig
elvesszük, amit akarunk,
és továbbállunk, de mintha
most azt akarnám, hogy maradj