Érzem magamon illatod, s elkísér engem,
Tudom:e hitvány gondolatot el kéne temetnem;
De nem tudom, vágyom rád, s rég volt ilyen,
Egy idegen ismerős: milyen jó, ha üzen.
Ölelj meg még egyszer, majd újból…vagy százszor,
Szoríts magadhoz, majd mondd el, hogy hányszor
Kerestél kutattál, mígnem rám találtál végül,
Nem akarok egy név lenni, mi megmarad emlékül!
De érzem az illatod, s már nem bírom tovább,
A bőrömön, a lelkemen tested illatát.
S már nem mondom többször, de egyszer sem,
Kérj bármire, s maradj itt velem!