Ülünk a földön,
vággyal, reménnyel.
Zöldell a fű, fa,
tar volt, emlékszel?
Pirkad az égbolt,
felkél a reggel.
Szalad a felhő,
szelíd sereggel.
Szökken a szöcske,
ugrik serényen.
Ébred a krókusz,
nyílik szerényen.
Tarka kis lepkék,
buján repdesnek.
Szelíd katicák
partit rendeznek.
Huncut a szellő,
szállnak az álmok.
Rigók trilláznak,
ott fent, az ágon.
Betoppantál hozzánk,
vártuk zenédet.
Maradj itt köztünk,
kikelet, te édes!
4 hozzászólás
Kedves Zsuzsa!
Versed remekül fordulatos, szép ritmusokkal, csak úgy pattognak egymás után a szavak!
Hajrá Kikelet, jöjj el mielőbb, mindenki várja!
Szeretettel olvastam: Kata
Kedves Kata! Köszönöm szépen dícsérő szavaid, melyek igazán jólestek! 🙂
" Ülünk a földön,
vággyal, reménnyel.
Zöldell a fű, fa,
tar volt, emlékszel?
Pirkad az égbolt,
felkél a reggel.
Szalad a felhő,
szelíd sereggel."
Szökken a szöcske,
ugrik serényen.
Ébred a krókusz,
nyílik szerényen. "
Nekem ez így teljes, fiatalos, ritmikus, élettelin lendületes, szó- és képjátszi, azaz tökéletes.
grat: G.
Kedves Gergely! Ennek nagyon örülök!!!! :)))) Köszönöm!!!!