Maradó sebek

Simogatja arcom az esti szellő,
rázza ágait a sárguló erdő,
hullatja könnyeit a fátyolos ég,
az utca lámpája csak halványan ég.

Emlékek hadai marják a szívemet,
keresem mosolyod, nem hallom léptedet!
Fülemben duruzsol morcosan a szél,
itt van nemsokára a kegyetlen tél.

Űzöm az álmokat, sehol nem találom,
sáros utakon vartyogva bénázom,
elázott cipőmben áramlik a dér,
elrohant a nyár, de szeretlek még!

Múló a szerelem, maradnak a sebek,
lelkem tarkítják a végtelen hegek,
Minek az álom, ha nem válik valóra?
Érted már könnyem, arcom nem mossa!