Lekéstem hát
a tegnap virágdíszekbe robbant perceit,
kényszerbe tört igám, s igém a csendbe halt
bár hajtott a lelkiismeret vagy hajnalig,
lélektelen lett volna írnom bármi dalt.
Ezer gondolat kavargott, kerge förgeteg,
apró cserép belül, tolongó félszavak,
próbáltam egy képbe rakni. Tudtam, nem lehet,
átgondolatlanul dalolni nem szabad,
kecses színeket vágytam volna összefonni,
fényíveken ütemre futni dallamot,
vártam, hogy megtalálsz, ihlet, te büszke holmi,
hogy szépen szólhassak, épp ma nem hagyod?
Az este így vágtatott, mögötte jött az éj,
gyűrt lapjaim mohón felfalta a kazán,
tányéromon rőt tekercsbe gyűlt az almahéj,
bíztattam önmagam; tudod te, csak lazán…
Az asztallapon, ahol kifulladt tollam haldokolt,
egy fél-gondolatnyira feküdt a rózsa,
bársonyszívén csepp sóhajnyi tegnap este volt,
nem szólt, de tudtam, mivel vagyok adósa,
kezembe vettem óva és becézve halkan,
víz kell, egy karcsú váza, csendes oltalom,
most róla szól a perc tettben és gondolatban,
nyújtózz csak, rózsa, és sóhajts, én hallgatom…
Virágok, mind, március pille álmai,
hogy tudjam mindnek, és egynek elmondani;
eleven fény vagy, és elérhetetlen álom,
hát áraszd a vizeket,
virágom, virágom…
18 hozzászólás
De jó, hogy lekésted március 8-át, így megszülethetett ez a vers, ami minden bizonnyal szebb bármilyen köszöntőnél.
Már csak egy kérdés. Mi van olyankor, amikor nem hagy el az ihlet?!
Üdvözlettel
Ida
Köszönöm, hogy olvastál, Ida :-). Ha nem hagy el az ihlet, írok egy verset… :-)))))
aLéb
A múzsa apró csókja,
mégis megérkezett,
fény gyújtott az éjben,
s papírra festette
életvidám tolladdal
e gyönyörű versed.
Szeretettel: Angie
Angieköszönöm szépen kedves hozzászólásodat!
aLéb
Újból, egy remek verset olvashattam Tőled, a következőt pedig várom. Gratulálok!
Szeretettel:Marietta
Köszönöm szépen, Marietta, jövök :-).
aLéb
"bársonyszívén csepp sóhajnyi tegnap este volt,"-ez a sor különösen nagyon szép lett, de az egész lüktető, magával ragadó vers!
Szeretettel: dalmay.
Dalmay, örülök, hogy tetszett, köszönöm a hozzászólásodat.
aLéb
Drága Béla!
Próbálom szavakba önteni amit gondolok írásod nyomán, de vagy túl szűkre szabott lenne és akkor lehet nem értenéd, vagy túl bőbeszédű és oldalakat töltene be…
Legyen annyi elég ismerős vívódás bújik meg a sorok között.
Csak ámulok, hogy az ihlet hiánya ilyen műre képes. Bele sem merek gondolni, milyen ha ereje teljében van!!!
Nagy rajongóra leltél bennem.
Szeretettel: Tünde
Tünde, örülök, hogy rendszeresen olvasol, és itt hagyod a vélményedet a verseim alatt. Köszönöm kitartó olvasásod!
aLéb
Hinni kell, hogy semmi sem elérhetetlen!!!
Gyönyörű, csodás vers!!!
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
Fél-X, köszönöm, hogy olvastad a verset!
Üdv: aLéb
Szia aLéb! 🙂
Erről beszéltem. Amikor egy vers ennyi idő után is aktuális, az hamisítatlan költészet.
Most is az utolsó három szakasz fogott meg leginkább, a zárás népdalt idéző egyszerűsége is magával ragadott.
Látszólagos-félszegen is komoly a mondanivaló, hihetetlenül szép sorok ezek (is). Mindig tátva marad a szám, amikor olvaslak. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kankalin, mindig örömel olvasom a hozzászólásod, mert találsz a versben olyan elemeket, akár értékeket, amikre én nem, vagy csak nagyon áttételesen gondolok. Köszönöm, hogy itt jártál!
aLéb
Háát…. csodát művelt az a rózsa…
S végül igazán nem maradtál adósa! 🙂
Köszönöm, Dóra :-)!
aLéb
Gyönyörű a versed az abab-val csengő rímképletekkel, érthetően, szép szabatos fogalmazással, s tartalommal.
Verseid példaértékűek.
Szeretettel: Kata
Kata, örülök, hogy ez a véleményed, köszönöm, hogy itt (is) jártál.
aLéb