Hópihe villan. Tél a tavaszban.
Fázik a föld és untat a csend.
Március nyolcnál nyitva a naptár:
férfi-szívekben nők nyara leng.
Most kicsi lábuk maxiba burkolt,
arcukon rózsát hajt az idő,
szemsugarukból száz mosoly-hálót,
ajkukon szép szót sző e hétfő.
Hárfa a hangjuk, jó szív a lantjuk,
mely ma fülünkbe dalt muzsikál.
Ezt viszonozni tudja-e férfi
egy köszönömmel ? (másnak is jár)…
Mindent megoldó, csitító jó szót,
asszonyi gyengéd mozdulatot,
gyermeket őrző, lágy ölelést és
csókízű reggelt, jó falatot?
Bár a virág csak egyszerű jelkép,
tudjuk ezt mind, mi férfi-vevők,
hálából nyújtjuk át s szívvel mondjuk:
nagyon sokáig éljenek ők,
mint örökifjú, nőnapi nők!
1 hozzászólás
Bíz' Isten, jó! Jó kis vers!
Üdv:Károly