Saepe mihi dicis, Luci carissime Iuli:
„ Scribe aliquid magnum: desidiosus homo es.”
Otia da nobis, sed qualia fecerat olim
Maecenas Flacco Vergilioque suo:
condere victuras temptem per saecula curas
et nomen flammis eripuisse meum.
In steriles nolunt campos iuga ferre iuvenci:
pingue solum lassat, sed iuvat ipse labor.
Levél a költői függetlenségről
Sűrűn mondod Júliuszom, felróva, hogy írok:
„ Írhatsz bármi nagyot, tétlen senki maradsz.”
Nos, tégy független dalnokká engem a pénztől,
úgy, mint Maecenas Flaccust s Vergiliust:
megkísérti a századokat sok szépmivü versem,
fénylik majd a nevem, tűz sem emésztheti el.
Ládd, a tinó sem húz az ekével a szíkre barázdát:
kíntól hízik a lösz, mégis a munka nemes.