Mélyről tör fel,
ajkamon elfeledett gyermeksóhaj,
kaptatok ismerős ismeretlen úton,
lábaim megfáradt emlékek tengerében kúsznak,
szemeim keresik a múltat.
Az idő nem áll,
új utak, új bokrok,
s a fák,
melyekbe kapaszkodtam
nem őrzik kezeim nyomát,
halottak.
Új csemeték, új élet,
belül fájnak a gyermekemlékek.
A lépcsőkön
új festék, új korlát,
a kőperem a régi
ujjaim simogatják.
Hol vagy ifjúság illata,
kígyózó fagyökér,
mely talpam súlyát sóhajtja?
A barlang Mária szobrát nézem,
imám most hallja érzem,
szemem homályán
fehér liliomcsokrát vélem.
Kis kerítés, kapu és rácsok,
csak néha időztem nála,
mára tán megbocsátott.
Lihegő iramban visz fel a lábam,
lépcsőkön torpanok…
kőfal hűsíti állam.
Sajgó szívem nem is érti,
miért lett Új a régi.
Lelkem sóhaja
behunyt szememmel igézi,
vastagtörzsű nyárfák árnyékát,
kérges föld régi illatát,
gyermekraj kacagását,
múlt század ártatlanságát.
5 hozzászólás
Kedves Angie!
Találtam a versedben nagyon szép kifejezéseket: "Szemeim keresik a múltat.Belül fájnak a gyermekemlékek." Ám, valahogy olyan érzésem van, mintha nem lenne rendesen befejezve, vagy a befejezést egy kissé elhamarkodtad volna. Félre ne érts, az üzenetét így is megértettem, de talán kisebbet ütött így.
Szeretettel:
Millali
Kedves Millali!
Köszönöm őszinte értékelésed, az építő kritikákat szeretem, előbbre visznek, tanítanak.
Szeretettel: Angie
Kedves Millali!
Tanácsodra kicsit átírtam, kicsit kibővítettem 🙂
Szeretettel: Angie
Kedves Angie!
Azért nem tudok hozzászólni, és most kegyetlenül őszinte leszek, mert nem emlékszem az eredeti verzióra. Bocsásd ezt meg nekem. Ha elküldenéd levélben az eredeti verset, az sokat segítene.
Szeretettel:
Millali
Kedves Millali 🙂
Nem tudom elküldeni, mert már nekem sincs meg az eredeti verzió 🙂
Gyermekkoromban, szinte minden nap a Mária barlangnál jártam haza, a hatalmas nyárfák,
a régi domboldal, a sok lépcső melyeket koptattam…, már semmi sem a régi. Régóta nem arra lakom és nosztalgiából látogattam meg a barlang környékét, nem is mondom mekkora csalódás volt. Nagyon szép, kulturált, felújított, csak az én szívemben sajgott a régi emlék, mit kerestem, s már nem találtam.
Szeretettel: Angie