Ins dunkle Land
Du sinkst mit bleichem Angesicht
Geschloß'nen Aug's zurück in's Kissen,
Die Hand nur hält mit halbem Wissen
Die meine noch – o laß sie nicht!
Laß uns gemeinsam, Hand in Hand
Dem dunkeln Loos entgegen wallen,
Dem unerbittlich wir verfallen –
Gemeinsam nah'n dem dunkeln Land.
Du gehst – wie bald schon! – feierlich
Dahin, wo unser Wissen endet,
Von wo kein Pfad zurück sich wendet –
Und ich – in's Leben ohne dich.
Marie von Najmájer
Geboren 1844
Gestorben 1904
A sötét túlvilágba…
Fehér arcú tested süllyedt
Le párnádra, szemed csukva van,
Kezem tart csak félig tudatban,
Mi enyém még – el ne engedd!
Legyen együtt kézben a kéz
Sötét sors örvénylése ellen,
Mi támad minket könyörtelen –
Sötét túlvilág ha ránk néz.
A tested nem soká elmén,
Hová tudatunk el nem juthat,
Ahonnan vissza nem lelsz utat –
De nélküled hogy élek én?
Szalki Bernáth Attila
1 hozzászólás
Marie von Najmájer::
ÉJSZÍN HONÁBA
elmerültél fakó arccal
hunyt szemeddel ha rejt a párna
kezed öntudatlan várja
az enyémet el ne hagyja
engedd kéz a kézben együtt
vak sorsörvénynek ellenálljunk
sötét mélye közös világunk
ha könyörtelen már elnyűtt
sietsz pompával oly hamar
ahol a tudás is véget ér
nincs ösvény mely onnan visszatér
nélküled rovom s eltakar
(Radnai István fordítása)