In's dunkle Land
Du sinkst mit bleichem Angesicht
Geschloß'nen Aug's zurück in's Kissen,
Die Hand nur hält mit halbem Wissen
Die meine noch – o laß sie nicht!
Laß uns gemeinsam, Hand in Hand
Dem dunkeln Loos entgegen wallen,
Dem unerbittlich wir verfallen –
Gemeinsam nah'n dem dunkeln Land.
Du gehst – wie bald schon! – feierlich
Dahin, wo unser Wissen endet,
Von wo kein Pfad zurück sich wendet –
Und ich – in's Leben ohne dich.
__________________________________
Sötétség honába tartva
Fakó az arc, lehunyt a szem,
Párnádra dőlsz, feladva végül,
S kezed kezem keresni készül,
Hogy búcsúzzon… Ó, Istenem!
Menjünk hát együtt, add kezed,
A Sors elé, ha így akarta;
A sötétség honába tartva
Félútig van kíséreted.
Sietsz!.. Egy másik élet vár,
Mit elménk elképzelni sem tud,
Ahonnan ösvény vissza nem fut –
És nélküled kell élni már…
* * * * *