Csak a szél süvít a kihalt kalodák
között a panelból épített kártyavárak
dacos keménységét durcásan rázva
kóbor macskák, kutyák, bedőlt kerítések,
a városszélen, meg néhány marionett figura,
nem bátrak, csak részegek,
ott a sötét ablakok mögött tán gyereket
csinálnak, de csak csendben, vékony a fal,
ne ébredjen fel a szomszéd,
kis hördülés, nyikkanó nőstény, unalmas,
ez a szegénység, fájó, meg borzalmas,
mikor a csapvíz is rozsdás már