Versek:
1. 1848 MÁRCIUSA 3 vers
2. 1848. MÁRCIUS 4 „
3. Őseink nyomában 7 „
1. 1848 MÁRCIUSA
Emlékezetes napon hallgassuk
tisztelettel, nagy költőnk dicső versét.
Ébresszük fel hazánk népességét,
akik mostanában szunnyadoznak!
Minden magyarnak valamit tenni kell,
mert hazánkat a béklyóból ki kell
újból emelni, a hírneves napra,
arra emlékezzünk, el ne feledjük.
„Talpra magyar!” Nagy ünnepre virradt
a nemzetünk, bátran vívott harcot
ifjúság, mindig győzött az igazság
a nép elnyomóit meghátráltatva.
Hajtsunk fejet előttük, kövessük
a példát, ünnepeljük a győzelmet.
2.
Ünnepeljük meg a nagy győzőket,
’kik megérdemlik a tiszteletünket.
Gondoljunk rá hálával, ne feledjük
el küzdelmüket, a példát kövessük.
Tudja meg mindenki, a hívó szóra
– nem szerteszórni – hanem az erőt
összefogni, a hazánkat felemelni
oly szintre, amilyen hősidőben volt,
hogy senki fia népünket többé ne
ócsárolhassa, hanem értékei
szerint, tisztelje az emberségünket,
erőnket és a becsületünket.
Álljunk ki, az álmodót ébresszük fel!
Istenáldására várni egység kell!
3.
Istenáldásra várni, egység kell!
egység kell, s mindenkinek akarata!
Boruljunk le szentjeinkhez imára,
könyörögjünk jobblétünkért, hazánkért.
Eleget szenvedett, éhezett már
a nép, ránk férne a nyugalmas lét,
legyen olyan vezére a népnek,
aki érti, mit kell tenni azért most,
hogy a haza olyan szintre újból fel-
emelkedjék, amit szégyellni nem kell
s megérdemel elszenvedett évekért.
Istenáldására vár a magyar nép.
Uralkodjék a hazában békesség,
megértés, könyörület, és szeretet!
4. 1848. MÁRCIUS
Békesség és szeretet uralkodjék!
Ki ne vágyna végre megértésre e
hazában? Ünnepünk, legyen emlék
a magyarok szent napján! Ma gondoljunk
elődökre, költőnkre: Petőfire,
a haza népét ébresszük versével!
Szavaira e napon emlékezzen
minden lélek, ő kiáltja ma is az
ifjúságnak: „Talpra magyar, hí’ a
haza!” – Emlékezzünk az aradi
tizenhárom vértanúra, hajtsunk
fejet előttük, mert ők a magyar
hazáért ontották vérüket, akik
kopár temetők sírjában porladnak.
5.
Kopár temetők sírjában porladó
csontokból nyíló virágok annak
tanúi, ők a hazáért hullatták
vérüket. Sokat szenvedtek őseink,
békességre vágytak, de nekünk a
véres tanúságból már túl sok járt!
Sose feledjük, tudjuk mindig, mit kell
tennünk, az istenáldást ne szégyellve
gyűljünk egybe, emelkedjék fel minden
lélek, két kezét imára kulcsolva
könyörögjünk szentjeinkhez, mostoha-
sorban élő népünkért. Tekintsenek
hazánkra, gyermekeink-unokáink
mindegyszálig szabadságért kiáltnak!
6.
Utódaink szabadságért kiáltnak!
Jó lenne már végre, ha gyűlölködés
helyett nyugodt élet lenne; béke és
megértés, feléledne minden magyar
szívében a remény morzsája! A
szabadság szele lengjen e hazában,
otthonokban! Így emlékezzünk a
magyar szabadság születésnapján!
Ne feledjük Petőfinket, hírnevet
szerzett őseinket! Ha a remény
mindenkiben feltámadna, talán
érezhetnénk egyszer még, milyen is
a nyugodt lét! Jó lenne békében
élni a kínokkal gyötört hazánkban!
7.
Békében élni szeretett hazánkban…
Gyújtsunk meg egy szál gyertyát, hogy lángja
sötét estéken is úgy lobogjon, hogy
messzire világítson kivándorolt
ifjúsághoz, szolgáljon tanulságul
mindnyájuknak, hogy itthon legjobb élni
véráztatta hazában. Ha mindenütt
megmunkálják szeretett országunk
parlaggá alázott földjeit, akkor
minden embernek jut kenyér, s nem lesznek
éhezők, fedél nélkül nyomorgók.
Ha kifáradva pihenhet jóllakva,
jól érezheti magát mindenki, jó
lesz élni tenyérnyi magyar földön!
8.
Jó lesz élni tenyérnyi magyar földön!
Ki jót akar, szeme előtt lebegjen,
a hazában minden ember ezért küzdjön
egységben. S azt senki ne feledje el:
Ezért küzdtek mártírjaink, elődeink
is, ezért kellett kifolyni vérüknek.
Emlékezzünk nekik hálával, ne
árnyékoljuk küzdelmüket, e szép
napon méltassuk tetteiket, hajtsunk
fejet emlékük előtt. A múltat nem
szabad elfeledni, azzal magunk
sírját ásnánk meg! Ők is tudták, hogy
csendben tűrni nem lehet, de jólétért –
szabadságért időnként küzdeni kell!
9. ŐSEINK NYOMÁBAN
Szabadságért időnként küzdeni kell!
Valamikor rég’ Erdély csodás, dél-
keleti részén éltek őseink. Ők
szolgálták a hazát és a királyt.
Kaptak nemességet, címert, birtokot.
E földet akkor háború vihara
tépázta, ősök otthonát feldúlta,
szétzilálta. Ezért el kellett hagyni
szülőföldjüket, magyarságuk miatt
ott nem kellettek. Elszéledtek szét a
nagyvilágba’. Voltak közöttük, akik
Trianon után egy szomorú estén
fejüket álomra hajtva – Nagy Magyar-
országon éltek és lépést sem téve,
10.
Hazájukban éltek, – lépést sem tettek,
és reggel… már „külföldön” ébredtek!
Mások átjöttek a csonka hazába,
vagy messze, külföldre, Amerikába,
s volt ki Európa más városába.
Így történt meg, hogy alig maradtak
rokonaink a csonka hazában.
Édesapám már nem látogathatta
immár „külföldön” élő édesanyját,
én nem ismertem nagymamát sokáig,
s rokonokat, mivel az ősi földön
idegen volt az úr. Ezért azokat,
kik ott születtek – ki tudhatja, miért –
majd őket ellenségnek tekintették!
11.
Majd őket ellenségnek tekintették!
Úgy nőttem fel, hogy nem volt nekem se
keresztanyám, de nagynénéim és
unoka-testvéreim sem. Családunk
elődje, egy kedves öregúr, abban
lelte élete értelmét, hogy rokonságot
nehéz időkben is számon tartsa,
összegyűjtse. Akkor itt hagyta az
élete művét, s e földi világot,
nem másnak – hanem épp’ az én bátyámnak,
aki folytatta kutató munkáját.
Rokonunkkal nagy-családot meghívták
találkozóra, akiket fölleltek,
Telkibányán találkozót rendeztek.
12.
Akiket fölleltek, így találkoztak.
összejönni Gönc mellett Telkibányán,
fenyves-erdőben épült szállodában.
Egyszerre hirtelen negyven rokonom
lett, kikről eddig még hírt se hallottam.
Három napig ismerkedtünk. Huszonhét
Finta-ág nőtt a CSALÁDFÁN, mindenki
kereste: melyik ágán van a helye.
Magával hozta – aki tehette, az
adatát szüleinek, őseinek,
mindnyájunk nagy örömére, egyre
többen kerültek fel a családfára.
Találkozásunknak utolsó napján
egymástól sokáig búcsúzkodtunk.
13.
Egymástól sokáig búcsúzkodtunk,
azzal az ígérettel, hogy ismét egy
év múltán – ha az égiek engedik –
megyünk Erdélyország déli részére,
eleink régi fészkébe: Haralyba,
– ősök földjére. Otthon leveleket
írtam és telefonáltam. Nekem
csodás emlék a találkozás, nagyon
szeretném – ha megadná az Ég – hogy
máskor is köztük lehetnék. Mindig jó
lenne tudni, nem vagyok egyedül,
körül vesz engem a nagycsalád,
mehetek a haza bármely vidékére:
Alföldre, Dunántúlra, Felvidékre,
14.
Alföldre, Dunántúlra, Felvidékre,
Erdélybe, Csehországba, vagy akár
Németországba és Amerikába:
mindenhol kedves rokonok élnek,
Jó volt megismerni végre a kedves
rokonokat, velük együtt lenni,
beszélgetni életünkről. Ki gondolta
volna, hogy egy napról a másikra
ilyen sok unokatestvérem lehet!
Örülök az idei, s következő
családi találkozásoknak, mert
bennünket már ezután mindenkor,
a kiterjedt nagycsaládban tárt karral,
igaz rokoni szeretettel várnak!
15. MESTERSZONETT – Emlékezetes napok
Ünnepeljük meg a győzelmüket.
Ünnepeljük meg a nagy győzőket!
Istenáldásra várni, egység kell!
Békesség-szeretet uralkodjék!
Kopár temetők sírjában porladnak,
utódok szabadságért kiáltoznak!
Békében élni szeretett hazánkban.
Jó lesz élni, tenyérnyi magyar földön,
Szabadságét időnként küzdeni kell!
Hazájukban éltek, – lépést sem tettek,
majd őket ellenségnek tekintették!
Akiket fölleltek, így találkoztak.
Ezután már az országban, s bárhol a
világban rokoni szeretettel várnak!
**-*.*-**