Mezők, búzatáblák, dús kövér kalászok…
múltból derengnek ily pazar látomások,
emlékek könnyedek, könnyeket pergetnek,
mint érett kalászból a szemek peregnek.
Tenyeremben íme, kövér búzaszemek,
csak egy kis maroknyi, sora elszállt évnek,
olykor mosolyogva vissza-vissza nézek:
egy maroknyi búza csupán csak az élet.
12 hozzászólás
Kedves Ida!
A hangulat,az érzések,a gondolatok.melyeket kifejeztél
…igazán remekek!
Szeretettel:sailor
Köszönöm kedves szavaid, sailor.
Szeretettel!
Ida
Drága Ida !
Gyönyörű alkotás…nem is kell ide több szó a vers magáért beszél !
Szeretettel: Zsu
Köszönöm, kedves Zsu. Örülök, ha így látod.
Ölelésem!
Ida
Kedves Ida!
Szépen zártad. Maroknyi búza az élet.Elgondolkodtató.
Szeretettel: Ági
Köszönöm szépen, Ági.
Szeretettel
Ida
Szeretettel gratulálok szép versedhez.: Ica
Köszönöm szépen, kedves Ica.
Szeretettel
Ida
Ez nagyon jónak sikerült! István
Köszönöm szépen, István.
Szeretettel
Ida
a lezárással felemelted az egészet. szép vers. szeretettel
Örülök, hogy így látod Andy.
köszönöm szépen.
szeretettel
Ida