maroknyi része az egésznek
a felszántott magyar föld.
A féltés kiönti belőlem a szót
mindhiába, falba ütközöm.
Rögeszme lett az ősi ösztön.
Szétvonszolták a hegyeket!
Nélkülük rezzen már a táj,
repkednek levelek bután.
Az ibolya kék bársonyán,
pipacsos mezőn lepke száll.
Összebékülünk a reménnyel.
Végül mindenkinek csak
két négyzetméter marad.
A testet az idő szétrohassza,
két négyzetméternyi a béke.
24 hozzászólás
Kedves oroszlán!
Nagyon,nagyon mély írás!
Gratulálok:ssailor
Nagyon örültem a látogatásodnak kedves Sailor!
Üdvözöllek szeretettel: Ica
Kedves Ica
Összebékülünk a reménnyel…..két négyzetméternyi béke.
Ütős sorok.
Szeretettel gratulálok: Noémi
Kedves Noémi!
Sajnos így van, így lesz, köszönöm a soraidat!
Szeretettel: Ica
Drága Ica!
Csak Te tudod gyönyörű sorokba szedni azt, ami mindannyiunkra vár: "két négyzetméternyi a béke." Így igaz, ez vár mindannyiunkra… mégis, ha szenvedni kell, azok a másodpercek rendkívül hosszúak, pedig az élet csak egy pillanat…
Szépséges szép vers!
Szeretettel
Ida
Drága Ida!
Próbáltam én belevinni a versbe, hogy széthordják a földet, rögeszmésen harácsolnak és mi lesz a vége?
Élhetnénk békében!
Szeretettel ölellek: Ica
Az elmúlás ténye és az ember sorsa mindig elszomorító, de műved igazán szépséges.
Örömmel (és némi bánattal) olvastam.
Üdv.:Tamás
Nagyon jólesik kedves Tamás. hogy olvastad a versem.
Szomorú egy kicsit, mint maga az elmúlás.
Szeretettel üdvözöllek: Ica
Háát igen, végül is tényleg annyi! Nagyon komor képet festettél kedves Ica! De mégis: "…pipacsos mezőn lepke száll / Összebékülünk a reménnyel". Így legyen! Szeretettel üdvözöllek: én
Kedves Laci!
Tudod te is, hogy a remény hal meg utoljára, bármilyen elcsépelt is.
Addig élvezzük az élet adta szépségeket. Hiába gyűjtünk halomra anyagi dolgokat, a vége mindenkinek egyforma…ebben van az igazság.
Szeretettel üdvözöllek: Ica
Kedves Ica!
Igen, ez az a téma, amiről nem lehet eleget beszélni, és eleget írni. Te ezt, ebben a versben intőn, mívesen teszed. Gratulálok.
Üdv: István
Köszönöm kedves István a megtisztelő soraidat.
Szeretettel üdvözöllek: Ica
Drága Icám!
Holtan, már két négyzetméternyi is elég nekünk. Annyit, biztosan "megművelnek" nekünk, miattunk, mikor leteszik a koporsónkat!
Egy darabig biztosan a miénk lesz, s mi az övé! Ez ám a nagy egymásra találás, az anyafölddel!
S ez annak is jár, aki soha egy talpalatnyit sem művelt belőle.
Az emberek, betonon, közutakon járnak! S csak kevesen dolgoznak a földeken. Nem "teremtik", nap mint nap, az anyaföldet! Ezért nem is létezik számukra. Legfeljebb hallanak róla!
S ha a versedet olvassák, talán elgondolkodnak azon, hogy mit jelent, vagy jelent-e valamit egyáltalán egy maroknyi rög, az anyaföldből, a magyar földből.
Versed, mélyen elgondolkoztatott.
Köszönöm az alkalmat neked!
Szeretettel: Ildikó
Köszönöm a soraidat kedves Ildikó!
A Földet nagyon sok szempontból lehet nézni, látni.
Szeretettel ölellek: Ica
Sokkal több van ebben, mint amit látni lehet, a többit érezni és tudni kell,
ezt őszintén, kissé rejtve, de húzósan benne van.
elismerésem!
ruca
Nagyon örülök kedves Ruca, hogy így nézted a versem tartalmát.
Szeretettel üdvözöllek: Ica
Nehéz megszólalni versed olvasása után.
Szeretettel:Ági
Köszönöm kedves Ági, hogy olvastad a versem.
Szeretettel: Ica
Kedves Ica!
Nem vagyok szakértő, de akkor is jónak tartom a versedet. Igen, ezt kellene megérteni, megértetni.
Marica
Kedves Marica!
Köszönöm, hogy meglátogattál.
Szerteágazó egy kicsit a tartalom, mivel mindig tömören fejezem ki magam, de a lényeg benne van.
Szeretettel üdvözöllek: Ica
Kedves Ica!
Porhüvelyünknek valóban ennyi jut csupán, két négyzetméter, vagy még ennyi se, de a lelkünk ennek ellenére szárnyal, mert része az Egésznek.
🙂
Szeretettel: Szabolcs
Köszönöm szépen kedves Szabolcs a soraidat!
Üdvözlettel: Ica
kemény hangulatú vers
Köszönöm szépen a figyelmedet kedves Andrea!
Szeretettel: Ica