Van, kik túlélték
a gyilkosok óráit
most élvezik az élet
minden perceit
Kényszer s a gond
rettegő akarat
próbára tévén
a mi egünk alatt
Sikongó sikolyt
a fájdalmas jajt
ólomként húzzuk
az evezőlapátokat
A töbség öröme az,
ha a mi szivünk megszakad
önpusztitóbb ne legyünk nálok
inkább vessünk rájok átkot
És ha jön az asszimilációs
fullánkos halál
csússzunk ki markából
akár a sebes pataki ár
De mégis vannak, kik
áldozatul esnek
gyászunkal őket segitsük
kit lehet,azt mentsük meg
Munkánk aranyfája gyümölcsözni fog
ne várjuk tőlük a sűlt galambot
legyünk mindig tettre kész
reményünk soha ne foszladozzon szét
Kik éltek s haltak mimiattunk
most tisztességes kegyeletet hadd mi adjunk
szorongva,szilárdan,százszoros biztosan
elveink nem marad önző haszontalan
S a futó sorsunk balladáját egybe
acélként kell,mi egyre fogjunk össze
biztos meghátrál a ronda halál felénk
csontvázfehér pofáját,hadd ne tolja közénk
2 hozzászólás
Gratulálok ,kedves barátom egy nagyon sokatmondó,kemény vers.Üdv.Székelyke.
Köszönöm ,hogy olvastál.
Egy boldog évet neked 2009.minden napján.