"Legyek fa,melyen villám fut keresztül..
vagy melyet szélvész csavar ki tövestül…"
E szavakat zengte nagy költőnk egykor,
S zengik ma is sokan,míg csak erejük elfogy.
Valóban hőst avat az emberből szenvedése?
Ki így vár megváltót,égjen el saját tüzében!
Miért kell folyton folyvást a hősökre várni?
Ha nem sikerülne valami,legyen kit levágni?
Ó! Önjelölt hősök,s őket ünneplő tömeg!
hányan vagytok valójában,ki nem ágyban halna meg?
Hányan vagytok,kik az önzetlen s igazlelkű hitet
nem csak az érdekek küszöbéről hirdetitek?
Vajon követnétek bárkit is, ma tűzön-vízen át?
Vajon fölismernétek valóban egy igaz prófétát..?
Mindig a kereszten végzik,a várva várt ideák,
mert az ember csak tipor,mióta világ a világ….
3 hozzászólás
Fontos kérdések ezek, melyeket versedben felteszel, az utolsó két sorod mély igazságot rejt.
Kedves Gothicure! Valóban érdekes és aktuális kérdéseket feszegetsz. És – sajnos – egyet kell értenem Rozáliával abban, hogy a vers tanulsága nagy igazság.
Üdvözlettel: Valínia
Hozzáértő sorok, amik nagy-nagy igazságot rejtenek.
Valóban a két utolsó sor a koronája ennek a nagyszerű versnek.
Örülök, hogy Nálad jártam.