Egy fénylő pont az életemben,
Világítva biztonságot ad,
Élted a fák is visszhangozzák,
Bearanyozva minden szavad.
Nem fakul meg múló idővel,
Porhüvely léted még itt dalol,
Merengek csendes perceimben,
Rólad mesél minden köröttem.
Álmodom, újra itt vagy velem,
Fogod kezem, mint akkor régen,
Így maradsz meg emlékeimben.
Körbefon szereteted szívemben,
Mindörökkön megőrzöm emléked,
Mely márványkristállyá formálódott.
7 hozzászólás
Kedves Éva!
Szép emléket állítottál annak, akinek írtad a szonettet. A befejezése különösen tetszett, gratulálok: Klári
Szép emlékezés drága Évi, Veled érzek!
Szeretettel: Ica
Kedves Éva!
Ebből a versből árad a szeretet! Csodásan fogalmaztad meg az érzéseidet, sajnálom, hogy már csak az emlékeidben létezik. Üdv. Szilvi
Kedves Éva !
Gyönyörű és mélyen fájógondolatok,mesés köntösben.
Szeretettel gratulálok: Zsu
Kedves Éva!
A szeretet hatalma a kezedben van és nagyon jól használod ezt az erőt. Csodás megemlékezés, kifejezetten értékesnek találtam a sírkő márványa és az emlékek között vont hasonlatodat. Üdv. Szilvi
Kedves Éva!
Versedben – én tudom, kinek – szép emléket állítottál. Tudom, hogy van olyan szeretet, ami kiállja az időt, s az elmúlás sem tudja meggátolni az érzelmeket. Boldog lehet az, akinek ez megadatik.
Válogatott szép szavakkal alkottad meg az emlékezést.
Szeretettel: Kata
Kedves Éva!
Csupa szeretetsorok.
Gratulálok a versedhez. Ági