Ó mondd, te antik, ó, te márványszobor,
ki fix talpon állsz, tán nekem prédikálsz?
Felelj hát nekem, vajon engem bírálsz?
Oly bölcs vagy, mindent tudó, dicső, komor.
Átélted a régmúltat, most a jelent,
tán a rejtélyes jövendőt is tudod?
Ha megkérdezem, netán elárulod?
Nem, én magam értem meg a végtelent!
Annyi csoda van e misztikus Földön,
mit nem ismerek töviről hegyire,
kultúrák, írások, leletek… töltöm
még sok tudással tele a fejemet!-
Közben áthatóan nézem e szobrot:
szeme békés, nyugodt, látni élvezet.
5 hozzászólás
Kedves Suzanne! Érdekes, különleges verset alkottál. Ilyen egy antik márványszobor. Gratulálok. Barátsággal: Madár
Kedves Madár!
Köszönöm szépen látogatásodat, a kedves szavakat, gondolatokat.
További szép alkotói napokat kívánok, nagyon jó egészségben.
Üdvözlettel: Zsuzsa
Kedves Suzanne!
Gondolom egy szünidö alatt találkizhattál ezzel a szpborral!
Nagy benyomást tehetett rád:
"Felelj hát nekem, vajon engem bírálsz?
Oly bölcs vagy, mindent tudó, dicső, komor"
Gratulálok!
Nagyon tetszett!
Kedves sailor!
Igen, gyakran merengek el szobrok nézegetése közben. Ez is valóban, egy ilyen alkalom volt.
Köszönöm szépen látogatásodat, a kedves szavakat, gondolatokat.
További szép alkotói napokat kívánok, nagyon jó egészségben.
Üdvözlettel: Zsuzsa
Szia Zsuzsa! 🙂
Ez a versed már első olvasáskor megtetszett, fantáziát látok benne.
Sok belső gondolatot lehet közölni egy ilyen "beszélgetéssel", amikor pontosan tudjuk, hogy nem kapunk választ, mert a válaszokat önmagunkban kell keresnünk.
Örömmel olvastalak. 🙂
Szeretettel: Kankalin