FACE DOWN
What are you doing on this side of the dark?
You chose that side, and those you left
feel your image across their sleeping lids
as a blinding atomic blast.
Last we knew,
you were suspended midair
like an angel for a pageant off the room
where your wife slept. She had
to cut you down who’d been (I heard)
so long holding you up. We all tried to,
faced with your need, which we somehow
understood and felt for and took
into our veins like smack. And you
must be lured by that old pain smoldering
like woodsmoke across the death boundary.
Prowl here, I guess, if you have to bother somebody.
Or, better yet, go bother God, who shaped
that form you despised from common clay.
That light you swam so hard away from
still burns, like a star over a desert or atop
a tree in a living room where a son’s photos
have been laid face down for the holiday.
_____________________________________________
ARCCAL LEFELÉ
Mit csinálsz a Sötét innenső felén?
A túlsót választottad, s akiket elhagytál
alvó szemhéjaikon át úgy érzékelik arcod,
mint vakító atomrobbanást.
Végül megtudtuk:
mint egy látványos angyal
lengedeztél a levegőben a hálószoba előtt,
hol feleséged aludt. Neki kellett
levágnia is, neki, aki (hallottam)
oly soká csak fölemelt téged. Mi is mind
próbálkoztunk vele, tudván bajod, amit valamiképp
felfogtunk, átéreztünk, és sajátunkként
oltottunk ereinkbe. De téged az a régi kín
csalt el biztosan, mely égő fa füstjeként
gomolygott át a halál mezsgyéjén.
Térj vissza.., sejtem: bántanod kell valakit.
Még jobb: menj, bántsd az Istent, ki azt a formát,
amit úgy megvetsz, közönséges agyagból alkotta.
A fény, amitől annyira siettél eltávolodni,
még mindig ég, mint csillag a sivatag felett,
vagy fenyőfa csúcsán egy nappaliban, ahol a fiú
fényképét arccal lefelé fordították az ünnep idejére.
* * * * *