Egy másik világ,
Különös, hideg dolog,
Ha nem élsz benne,nem tudod.
Milyen a jövőt ismerni,
A szelemekkel szót érteni.
Élettelen sivár táj,
kék dombok, s a csend fáj.
Sikoltások, rettegett szavak,
Érzelmek nincsenek, csak sebzett vadak.
Vakitó fehérség, fagyhalál.
Csupasz csont, sikoltó keselyűmadár.
Minden kihalt, véres, gyilkolt.
Itt semmi sem lesz, minden csak volt.
Mindent ismerek itt.
Csak a félelem taszít.
Félni szeretnék. Nem tudok!
Tudom, hogy csak sajnálni fogok.
3 hozzászólás
Különös érzések,különös álmok!
A legjobbakat!
Grat:sailor
Érdekes és különös világ az álom.
Jól felépítetted a versed, ahogyan olvasom egyre rémisztőbb.
Szebb álmokat kívánok szeretettel: oroszlán
18 évesen írtam. Akkor talán gyakrabban álmodtam rémes dolgokról.
Az utolsó pár sorban a lényeg, ami ma is így van velem: bármiről is álmodom, sosem félek.
A tudatalattim mindig "észnél van", tudja hogy ez nem valóság.
Mindig messziről látom magam álmomban, ezáltal is üzen a tudatalattim, hogy ez csak álom.