Nem gondoltam arra, hogy csak kalandból,
de neked nem voltam más, mint karambol.
Én az Elm utcában érzem most magam,
te elégedetten élsz, és boldogan
szalutálsz az időnek, mint múlik el.
Nézed csendesen ahogy a fű kikel,
a roncsokat elszállítja a mentő
úgyis, kicsen szemedből a Teremtő
gondot legalább. Nem vagyok már ügyed
az aktakupacban, mondhatnám küret
voltam, vagy útszéli, eldobott üveg,
de a mozaik összeállt, nélküled
jött ki jól az ábra végül, hiába
szeretnék mást. Megtelt a postaláda.
14 hozzászólás
Szia Andi!
Amennyire nem kedveltem az írásaidat, most úgy kedvelem.
"mondhatnám küret voltam, vagy útszéli, eldobott üveg," Van súlya ennek a sornak.
Nem volt egészségügyiseknek való vers, de jó.
Üdv: Ági
Kedves Ági!
Köszönöm az őszinteséged, a hsz-d és a csillagokat. Mint mindenki, aki verset ír, követek el jobbat, rosszabbat. A küret most pont idevágott, ahogy az üveg és társai is.
Üdv,
A.
Kedves Andrea!
Nekem nagyon tetszik a versed. Kicsit kesernyés talán, de úgy tűnik már a múltnak teszel szemrehányást. A zárszó telitalálat.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
A téma adta, hogy kesernyés legyen. Jól látod, amúgy a dolgokat.
Köszönöm, hogy itt jártál, örültem neki.
Üdv,
A.
Kedves Andrea!
Olyan beletörődő, korszakzáró, de határozott versnek érzem a művedet. Egy "kimondom, ha kell"
alkotás ez, melyben látszódnak a sebek, de aki kapta, nem fogja sohasem azokat nyalogatni. Ordító akarat rejtőzik a sorok között. Nagyon tetszett.
Üdv:
Millali
Ordító akarat… ez csúcs! Kedves Millali, én nagyon örültem Neked.
Üdv,
A.
Tetszik a stílusod, bátran írsz, jó ez a másképp (más kép?:)
Üdv: Évi
Nagyszerű a cím, a mondaniValó(d) úgyszintén.
Szeretettel
Emese
Kedves mesako!
A címén sokat gondolkoztam, ez meg valahogy egyből beugrott. Örültem Neked.
Üdv,
A.
Kedves Évi!
Örülök, hogy olvastad versemet, köszönöm szépen.
Üdv,
A.
Ki volt az az elvetemült, aki mindezt az indulatot kihozta belőled??? Na persze zseniális vers lett az eredménye, de akkor is…
Mottóm: Nem szeretem az agresszivitást. Aki agresszív, azt lecsapom.
Kedves Csaba!
Nem az agresszió hozta ki belőlem ezt a verset, hanem a sunyiság. Egy haikum jutott róla eszembe:
Álca
Lompos farokkal
a rókának is könnyű
ravasznak lenni.
Asszem így van. Egyébként meg köszi, jól vagyok, verseimet rendszertelenül teszem fel, amihez épp kedvem szottyan. Most ehhez szottyant. 🙂
Üdv,
Andi
Egy pillanatra azt hittem, a fészbukkon vagyok, megpróbáltam lájkolni a kommentedet. 😀
Sebaj, pótoltad a csillagokkal. 🙂