Ősz van.
Halványabb már a nap.
Forró combokba
rideg hideg harap.
Csendesen őszül,
mint bennem is az emlék.
A fagy reggel köddel ébreszt,
az est csillagokkal hagy magamra,
dermedten alszom.
Ősz volt akkor is. Most
ugyanúgy köd csavarog.
De más ősz ez. Már
feledni akarok.
10 hozzászólás
Igazán szép mű. Megkapó a rímelése, és szívhez szóló a szöveg. Egyszerűségében jó.
Üdvözlettel:
Chendra
ebbe nem tudok belekötni:) Szép vers
szeretem a különleges, mégis a természetről szóló verseket, annyiféleképpen lehet látni és láttatni a négy évszakot… ez egy borongós vers, egy sokat megélt ember ősze… tetszik nagyon…
hatásos, és szép. 🙂
de jó…
adys hangvétel, de kifejezetten jó…
Gratulálok! Egyszerűen elegáns, szomorú, borongós… Csodálatos!
A vers hangulata is oylan, mint az őszé,bár nekem kicsit fura a vers szókészlete, de megvan neki a maga varázsa. örülök hogy olvashattam.
CD
Valóban, Ady is írhatta volna, de az nem bántó, ha Hozzá hasonlítanak, sőt…!
Nagyon jó vers! Gratulálok!:)
Kedves Adriati!
Ez igazán szívhezszóló írás lett! Nagyon szép.
Szeretettel: Falevél.