Mascha Kaléko: Blatt im Wind / Szélfútta lavél

Mascha Keléko:
Blatt im Wind

Lass mich das Pochen deines Herzens spüren,
Dass ich nicht höre, wie das meine schlägt.
Tu vor mir auf all die geheimen Türen,
Da sich ein Riegel vor die meinen legt.

Ich kann es, Liebster, nicht im Wort bekennen,
Und meine Tränen bleiben ungeweint,
Die Macht, die uns von Anbeginn vereint,
Wird uns am letzten aller Tage trennen.

All meinen Schmerz ertränke ich in Küssen.
All mein Geheimnis trag ich wie ein Kind.
Ich bin ein Blatt, zu früh vom Baum gerissen.

Ob alle Liebenden so einsam sind?

Mascha Kaléko:
Szélfútta levél

Hadd halljam a szívedből dobbanó szót,
Feledni kéne, az enyém hogyan jár.
Tárj fel előttem minden titkos ajtót,
Mivel az enyémek előtt ott a zár.

A beismerésre, drágám, nem várhatsz,
Meg se szülöm azokat a könnyeket,
A hatalom, mely kezdettől összeköt,
A legeslegutolsó napon elválaszt.

Csókba fojtom és eltakarom, hogy fáj.
Mint gyermek viselem a titkos bajom.
Levél, letépve a fáról, túl korán.

Ki szeret, mind ily magányos vajon?

(Fordította: Tauber Ferenc)