2025. január 9., csütörtök
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    elmélkedés

    Máskép

    aLébBy 22 hozzászólás1320 megtekintés

    Lehetnénk mind egyek, egy nagy fogadásban
    most, hogy az évnek ennyi tellett,
    de csak a nagy, szent rohanás van,
    s elfutunk újra majd egymás mellett,

    és visszanyúlunk majd, mert annyi még kijár
    ígéretünkből önmagunknak
    képekért, hogy mindet elfeledni kár,
    s hinni, hogy a múltban meg nem unnak,

    hogy minden fehér kőből útjelző jel lett…
    – önámítás ez, ostoba számtan –
    most, hogy az évnek ennyi tellett,
    tehetnénk egyet,
    egy nagy fogadásban.

    Share.

    22 hozzászólás

    1. Klára on

      Kedves aLéb!

      A versedet kissé lemondó hangulatúnak érzem. Az jut eszembe róla, hogy az ember nem tud, csak a jelenben létezni. A múlt – ha mégoly jó is emlékezni rá – csak visszahúz, és valóban ábránd, hogy valami maradandót alkotunk, ami miatt esetleg felnéznek ránk. Szóval, az embernek a mában kell élnie, a fogadkozásokról pedig jobb, ha nem írok semmit…
      Érdekes, hogy nem a megszokott kötött versformát használod, de ebben is remeket alkottál. gratulálok.

      Üdv: Klári

    2. Selanne on

      Máskép, másképp!

      Azt gondolom, egy kis számvetés kell, hogy fogadkozni? Azt igazán én magam, nem szeretem. Viszont a gondolat átsuhan a fejemben, aztán a tettek mezejére lépve, mint minden évben valami kikerekedik. 🙂

      Boldog Új Évet kívánok szeretettel:Marietta

    3. aLéb on

      Jól látod, Marietta, a számvetés a jövő tervezésének alapja, és ez a vers éppen erről szól. Hogy fogadkozni? Azt én sem teszem, de megfogadni és megtenni valamit, amire igazán szükség van, és nem egyvalakiként, hanem valami (közösség, társadalom, stb. 🙂 ) részeként, azt ma nagyon fontosnak tartom. Nagy örömmel láttalak, én is Boldog Új Esztendőt kívánok neked!!
      aLéb

    6. Zágonyi Mónika on

      Nagyon szeretek szeretni… 🙂 Úgy érzem, akkor teljes az élet, ha van valaki, vannak valakik, akivel vagy akikkel együtt tervezhetjük a jövőt, akiért vagy akikért érdemes élni, alkotni, remélni… Erre gondoltam, miközben olvastam a megint nagyszerű versedet, és az jutott eszembe, hogy nem mindig könnyű remélni és kitartani a célok, az álmok mellett, de érdemes… azokért, akiket szeretünk, mindenképpen… 🙂

    11. Finta Kata on

      Úgy bizony, affelé tartunk már évek óta, hogy a nagy rohanásban (talán néha hanyagságból?) csak elfutunk egymás mellett. Hiába tartják sokan fölöslegesnek, mégis jó az évvégi számvetés, mert rlátunk, mit tettünk jól vagy rosszul, s tanulhatunk belőle.
      Elgondolkodtató jel mindnyájunk számára a jelzésed.
      Én is kívánok kiszámíthatóbb, boldogabb Új Esztendőt!
      Szeretettel: Kata

    12. zuzmara on

      Kedves aLéb!
      Bizony ez az időszak a számvetésé. Meghányjuk- vetjük a múlt dolgait és próbálunk új utat, célt és reményt adni magunknak az új évre. Aztán egy év múlva kiderül mire jutottunk, hisz újra elgondolkodunk majd…
      remek írásodhoz gratulálok!
      Szeretettel: Tünde

    13. Dobrosi Andrea on

      Kedves aLéb!

      Máskép(p), és mégis ugyanúgy… "szent rohanás" a nagy fogadásban. Nagyon kimond ez a vers, de rá is fért a létre. Na, a fogadalmak, azokra kíváncsi vagyok… Ha valamit nagyon akarunk, elszánhatjuk magunkat bármikor, nem az év végét kell várni. Nagyon is realista ez a vers, egy pofon az életnek, egy nagy hahaha, egy fintor az embertől. Jó lett, na.

      Üdv,
      A.

    Leave A Reply