Tóth Krisztinának és Turcsány Péternek
Hol van a szóda, hová tűnt, hol van a vers, amit írtam?
Hol van a tegnapi kedvem, a fröccsnek jó szaga hol van?
Lustán fekszem az ágyban a dunyhák dús melegében,
kint már vijjog a szél, nyila röppen az őszi időnek,
ám még nyílnak a rózsák, nyílnak a kerti virágok,
éjből jönnek, s tűnnek a sűrű ködbe a lányok.
Némán nézem. Bántja a lelkem rengeteg emlék:
csöndes eső mind bennem, foszló szívbeli bánat.
Hol van a szóda, a bor meg az asszony, hol van az éltem?
Fel-fel jajgat a régi szerelmek gyásza a vérben.
4 hozzászólás
Nagyon tetszik! Főleg, hogy a "skandálás" alatt nem veszik el a mondandó! Ez a Tóth Krisztina a költő Tóth Krisztina? Mert ő az egyik kedvencem! 🙂
Gratula!
Poppy
Igen, róla van szó. Köszönöm a bíztatást!
Szerettel:
István
Poppy nagyon jól mondja, hogy mitől igazán jó ez a vers.
Azt hiszem, hogy a mai nagy modernségben is célszerű megtartani a klasszikus formákat, no meg a klasszikus műveltséget.
Gratulálok!!!
Üdv, Kelemen
Kiváló!!!
Jó a téma, szép a tartalom, tökéletes a forma!
Gratulálok!
Szeretettel: Fanni