Masnisdoboz tüllfénylő ágyadon,
széthullott bonbon gurul át tegnapon.
Kócos pillantást fest hajnali csendeső,
sétál múlt, jelen, s jövő.
Énekeld el bakelitfekete dalaid,
szédült szürke városi tereken,
marcipán szádon mit üzen a végtelen?
Csacska csillagunk, halvány sóhajunk,
türkizéjben egyedül ballagunk.
6 hozzászólás
Szia Alonyi!
"Kócos pillantást fest hajnali csendeső,
sétál múlt, jelen, s jövő."
Nagyon szép merengös hangulat…
hullnak a halk esöcseppek és az
emlékek sorakoznak…egymás után
Mint a zongorán a dallam
Köszönöm megtisztelő soraidat 😊
Szeretettel: Alkonyi
"türkizéjben egyedül ballagunk."
Nagyon szép hasonlat,kép.
Melankóliát áraszt
Gratzulálok!
Szeretettel:sailor
Szép napot!
Nincs mit!
Szeretettel:sailor
Gyönyörű vers.
Nagyon tetszett.
Gratulálok:
Zsuzsa
Örültem jöttödnek Zsuzsa😊
Szeretettel: Alkonyi