Egyedül én tudom a Neved.
Lelked vonala a bőrömhöz ér.
Mélységekbe utazom Veled,
ereimben Te vagy a vér.
Gyöngyhalászként tartom vissza
levegőm belőled nyerem.
Elmém a gondolatod issza.
Lüktetsz, izzadsz velem.
A fájón súlyos csendben
szobám négy fala összenyom.
Tudom, nincs rendben:
nélküled jön a fájdalom!
Szenvedünk, mert mást mond
mint amit megélne,
ha nem lenne ennyi gond,
sohasem suttognád: vége…
De tudod, hogy egyedül
én ismerlek igazán…