Másvilági névnap /Nagyapám emlékére/

Megélt koromnak jó felével ezelőtt,
nem tudtam, miért választod a temetőt,
annyira fájt, hogy könnyeim megkövültek,
ősz hajad néztem, rajta vérfoltok ültek.

Akácos út… és a régi, szép emlékek…
kedvenc nótádra és mindenre emlékszek,
arra is, milyen volt hazavárni téged,
Gyuláknak napja van, szóljon hát az ének.

Repüljünk vissza a Kossuth úti házhoz,
mindig oda mentem az én nagyapámhoz,
ott éjjel és nappal a kedvemet lesték,
ott nélküled nem értek véget az esték.

Alvást színlelve bújtam a dunyha alatt,
nyílt az ajtó, ereimbe több vér szaladt,
karbit lámpád a sparheltre akasztottad,
s én ugrottam, hogy nyakadba kapaszkodjak.

Daloljuk el, hogy örök pártfogóm voltál,
hozzád futottam és te voltál az oltár,
veled osztottam meg minden baklövésem,
s te bocsátottad meg összes tévedésem.

Vigasztalásomat tőled, ha reméltem,
újabb csalódástól akkor már nem féltem,
és ha örömömet osztani akartam,
keresztül a réten csak hozzád szaladtam.

Egyetlen napom sincs rád gondolás nélkül,
és egyetlen szó sem, mely méltó emlékül,
dúdolj most csak velem ott a másvilágon,
s mindenért az Isten százezerszer áldjon!