Szeszélyes évszakok száguldanak tova,
naponta táncba hív a sodró karnevál,
keményen fogva tart, s nem hallgat el soha
e hangzavarnak tűnő ősmelódia.
Ám mikor ráeszmélsz, életed maszkabál,
– és ha a sebesség-vágyad végre leáll -,
csupán a mozivászonra vetült dia…
Ekkor egy végtelen pillanatra kivál'
a lélek-hangod zengő szóló-oboa.
Maszkabál
By wryan
10 hozzászólás
Kedves Ria!
Igen, az igazi az lenne, ha mindig-mindig az a "lélek-hang" lenne a főszereplő…
Nagyon szép verset írtál, elgondolkodtam rajta egy kicsit!
Szeretettel: barackvirág
Kedves Barackvirág!
Igen, jó lenne, ha a "a "lélek-hang" lenne a főszereplő…" -, ám mostanság igen halkan szól.
Talán kevés figyelmet fordítunk rá?…
Örülök, hogy pár sorom gondolkodásra észtetett.
Üdv: Ria
Elgondolkodtató, felkavaró számomra ez a versed is!!
"Ám mikor ráeszmélsz, életed maszkabál,"
Mekkora igazságot rejt ez a mondatod.
Nagyon tetszik.
Szia!
Többször is olvastam versedet, tetszik.
Szeretettel: Rozália
Nagyon érdekes gondolatokat fogalmazol meg,
s nekem tetszik sokatmondó írásod!
Gratulálok, kedves Wryan! Üdv: sólyomlány
Szia Kedves Ria!
Köszönöm, hogy ide csábítottál…
Így legalább tudom olvasni műveidet…:)
S a nagy nevettetőét is!:)
Szép, elgondolkodtató verset írtál, rövid ám velős mondanivalóval…
Szeretettel ölellek: Lyza
Kedves Lyza!
Örülök, hogy itt Vagy! 🙂
Köszönöm véleményedet, örülök, hogy tetszik versem! 🙂
Ölellek szeretettel: Ria
Kedves Barackvirág!
Nagyon jó lenne, sajnos időnként elhalkul…
Köszönöm hozzászólásodat!
Szeretettel: Ria
Kedves Zsike!
Örülök, hogy megnyerte tetszésedet!
Köszönöm, hogy ismét olvastál! 🙂
Szeretettel: Ria
Kedves Rozália!
Köszönöm kitartásodat!:)
Szeretettel: Ria