Metsző őszi szél,
kivágódik az ajtó,
hangos süvöltés.
秋風の鑓
戸の口や
とがり声
***
Őszi szél s pára
bárhogy is mozog, végül
a kökénybe fagy.
秋風や桐
に動きて
蔦の霜
***
A vadludakat
betegítő hideg éj
immár leszállott.
病雁の
夜寒に
落ちて
旅寝哉
***
Bolha üldögél
egy teáscsésze szélén,
neki a Fuji.
富士の山蚤
が茶臼の覆
かな
***
Cseresznye potyog,
erősen morajlik a
reggeli vihar.
榎の実散る
椋の羽音や
朝嵐
***
Csobogás hallik,
a szilváim teljesen
el fognak ázni.
降る音や耳
も酢うな梅
の雨
***
Újévnek napja.
Mikor lesz szerelemnap
itt a ladikon?
元日は田毎
の日こそ恋
しけれ
***
Az élet első
virágzása ötvenhét
éves korig tart.
初花に命
七十五年
ほど
***
Vénséges vén tó,
béka ugrik a vízbe,
csobbanás hallik.
古池や蛙飛
びこむ水の
音
2 hozzászólás
Nagyon szeretem a haikukat, Basho verseit meg alapból. Ezek közül a bolhás és a kökényes tetszett a legjobban. :))
Azért nem semmi, hogy ezeket japánból fordítottad! Minden tiszteletem azé, aki meg tud tanulni egy távol-keleti nyelvet… Szóval gratulálok!
Köszönöm, de az túlzás, hogy tudok japánul, csak az alapokat valamennyire 🙂