kedves félhomály reszket
vállamra hajtva bús fejét
mécses-csend zajong szívemen
sosem megtörtént emlék
megtört énem megtörtént
hallgatva gubbaszt a feketeség
kezembe lógatja lesütött szívét
hidegen csendesítve ritmusát
dobokon pergő segélyért sikolyát
csendben megrepedt az ég
lassul az elterelő elterülő
ráncos árnyékok simulnak hozzá
tűzszínű minden megmaradt fénydarab
szók fodroznak simuló tükörtavat
elmerül-é az elmerülő
foszlunk az idővel fényből fénytelenné
nyári napmelegből fagyott jégszívekké
szótlanul belénk kap és megéget
miközben bámuljuk a fehér sötétet
elsötétül sötétedésünk
6 hozzászólás
Eddigi verseidet is mind olvastam, és érzéseim szerint értékeltem.
Azonban én régimódi vagyok. A verstanilag megalkotott verseket tartom igazán élvezető költeményeknek.
Csak úgy tudnám értékelni, s jól meg is érteni – a tartalmilag igen jó – szövegedet, ha először kitenném minden helyre a hiányzó írásjeleket, s a mondatok elére a nagybetűket.
Mindig az jut eszembe, amikor egyeten mondatban fut le egy többszakaszos vers, hogyan lehetne ezt elszavalni? Szerintem ez olyan, mint amikor az emberek beszélgetés helyett hadarnak, elrontva a mondanivalójukat.
Megbántani nem akarlak, de a jó tartalmat sem sztályozom az elmondottak szerint.
Üdvözlettel: Kata
Éppen a pontozás hiány adja nagyszerűségét versednek,Az olvasó teheti hová akarja vesszőt,akár a pontokat,ezáltal több alkotást is elővarázsolva.
Remek vers,gratulálok!
Szia!
Elgondolkodtató, érdekes. Úgy látom, szenteste te sem tudtál aludni!
Üdv: Kankalin
Szépen hangzana megzenésítve, nagyon dalszöveg-hatású vers. Nekem tetszik, hogy nincsenek benne írásjelek, mert úgy értelmezem, ahogy akarom. Szerintem a ritmusossága is olyan lassú és andalító (ilyen dallamokat is képzelek el hozzá). A versszakok utolsó sorai egyfajta magyarázó-összegző sornak hatnak.
"elmerül-é az elmerülő" – Kár ezért a sorért, ez kilóg belőle és az é betű megzavarja a ritmust. Legalábbis az én olvasatomban.
Az utolsó vsz. első 2 sora a legszebb.
Nagyon tetszik! 🙂
Üdv: Sachiko
Kedves Dávid!
Nem is tudom mit írjak ehhez a vershez, mert a "miközben bámuljuk a fehér sötétet" sor kattog a fejemben…és még a "ráncos árnyékok simulnak hozzá" "csendben megreped az ég"
Leginkább az első és utolsó versszak fogott meg, igazából nem tudom miért, talán mert nagyon jól fogják közre a második és harmadik versszakot. No meg Meg/történ-em/tem nekem is van ám:).
Alapvetően a vers nagyon érezhető, jó ritmusú, és érdekesnek találom a képi világot. Szerintem még párszor el fogom olvasni:)
Gratulálok hozzá!
üdv:
Zsuzsa
ja, és még egy kérdés….-lehet, hogy buta vagyok, de nem tudom-…Mi az az enneagram?