Prológus
Alfelemmel hasztalan nyomom itt a széket,
hiába szeretnék írni most valami szépet,
vizionálni sok költői képet,
lilát, vöröset, kéket,
az ihlet behúzta a féket,
sajkám oldalába belevert egy éket.
Hogy betömjem ezt a tátongó léket,
a résbe gyömöszölök némi rímtörmeléket.
Szomorú elnök
Bús az USA
Bush-a.
Önérzetes áldozat
A kulcslyuknál guggoló
kukkoló
elrontotta az estemet,
mert lopva leste meg
meztelen testemet.
Engem senki
ne lessen ki!
Nem várt gyerek
Az anyai medence
lelence.
Irodalomkritika
A rossz szatíra,
csak gonoszat ír a
tárgyáról,
mint egy kupac trágyáról.
Történelem
Késekkel vívott tusa,
átszúrva Caesar húsa.
Ez a brutusok stílusa,
a vita rítusa.
Idő: március idusa.
3 hozzászólás
Annyira szellemesség van benned, fantasztikus minden írásod!
Gratulálok Kedves Romhányi utód! Fantasiztikus a stílusod, szüksége van rád a magyar irodalomnak!
Kicsit olvasgattalak… elmerültem rímeidben. Felidézted bennem tinikorom, mikor ilyeneket alkottam:
Nyakamba mindenféle göncöket akaszt –
hogy tagjának tudhasson – a kaszt.
***
Nem hittem volna, hogy ily könnyedén
jelenik meg könny Edén.
***
Voltam én már menyasszony,
mikor Ő azt mondta: menj, asszony!
***
Tegnap láttam az ön hasonmását –
épp akkor lőtte hason Mását.
***
Felveszem hát én is bocskorom,
s elillanok. Bocs, korom.
Grt!