Pára csipkézi a hajnalt,
s amit pőrén bordáim közt dúdolok,
nem üvegtest – dallam.
Vonatfütty is hasíthatja,
s komponálhat fáradt szólamot,
ha idebent Ő betakar,
a Föld gömbölyűn buja szerelmén
fortyoghat vihar.
Lassan kitapogatom
és belélegzem ezt az áttetsző világot.
Csak akkora, mint hópihében fogant angyal
vagy mint márciusban moccanó élet-iram.
És mégis itt van!
Tenyeremből számíthatnám a sorsom,
– többismeretlenes egyenlet –
dombok és völgyek…
S hívhatnának kopár hegyekre
önkínzó vezeklések.
Hasztalan!
Nem taposhatom el bűneim,
mint pislogó cigarettacsikket,
hisz húsomban,
zsigereimben viselem vétkeim,
mint izzadt, kopott inget.
Előveszem magam,
s vándor – tekintettel
bújom az élet – térképet,
egy felé mutatva mennyi út vezet.
Mosoly nyílik belső szememben,
térképpel is eltévedek.
Mint az ég madara tudja, hazatalál,
lehet bármi is a neve.
Valaki vár!
4 hozzászólás
Kedves Timea!
´Mint az égmadara tudja,hazatalál´
Nagyon szép gondolataidra gratualok:sailor
Kedves Tímea!
A versed egy nagyon szép gondolat füzér. Egyetértek azzal, hogy se a tenyérjóslásnak se a vezeklésnek nincs túl sok értelme. A vétkeket nem lehet eltaposni tényleg bennünk vannak. De nem is azt kell csinálni velük, hanem megbánni, és Isten kezébe helyezni őket, túllépni rajtuk naponta újjászületni. Eltévedned sem kell ezen az úton, mert térkép is van hozzá. Meditálj magadról, de néha vond be meditációidba Istent is.
Szalai Mihály
Máshogy nem is ennyire teljes.
Kedves Tímea!
Úgy látom a versek alapján, gondolatiságunk nagyon közel áll egymáshoz, ha máshogy is fejezzük ki önmagunkat
Nagyon tetszett a versed.Mondanivalója remek és nagyon igaz.
Valahogy benne érzem magam.
Szeretettel: Zsu