Megélt éveim, ha megkeresnek,
incselgései új, kegyetlen isteneknek,
kísértenek kéklángú lidérces fények,
vetítik villanásnyira arcvonásaim
kezdettől aki voltam, s majd leszek:
elhalt ős, e világra igyekvő gyerek,
új láncszem, kapocs, folytatásígéret;
költözik belém, s belőlem a lélek, a
mozdulat harmóniája, a hang, ütem,
az öröm, keservek, tévedés, esély…
Mert amit kényeztetek, óvok naponta
a test, csupán a forma, az értelem
életnyi takarója, gyümölcshéj, s közben
a transzcendens, ami, ha lehettem,
hajszálréseken szivárog, védhetetlen,
feloldódik a végtelen időben.
2010-10-08
6 hozzászólás
Szia Ildikó!
Különleges képet tártál elénk a test-lélek mondanivalóval.
Kiváló tartalommal és formában osztottad meg az olvasókkal a "voltam-vagyok-leszek és mi is vagyok"-érzést.
Versed a következő asszociációra késztetett: http://www.youtube.com/watch?v=CR3dM-GlZK8
Szerintem ez a meditációs zene kellőképpen aláfesti a mondanivalót.
Gratulálok, igen jól sikerült gondolatok! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin
Köszönöm hogy erre jártál. teljesen megértetted és átérezted, ami mondani akartam.
Gyönyörű ez a meditációs zene. Köszönöm, hogy felhívtad rá a figyelmemet még többször visszanézek oda
szeretettel ölellek: Ildikó
Nirvána, lélekvándorlás? A világ vagyok, minden, ami volt, van… Gratulálok, szépen adtad át a lebegés, a végtelen érzését.
Kedves Ildikó!
Elgondolkadtató az élet mibenlétéről való elmélkedésed. A test esendő, egy burok. A volt, a van, a lesz valósága mindig a lélektől függ. Felemelő volt olvasni.
Remek versedhez gratulálok.
Barátsággal:Margó
Köszönöm kedves Irén.
Csodálatosan fejezted ki a gondolatomat.
kedves Margó. Tulajdonképpen féltem, a fogadtatástól, mert
túlságosan elvontnak éreztem, de mindannyian, te is
átéreztétek, és mintegy folytatásként fűztétek hozzá gondolataitokat.
Ez nekem is szépségesen felemelő. Köszönöm.
Barátsággal: Ildikó