Hol fügefa és babér ligetekben
kabócák zengik monoton dalukat,
ringatja az est egykori álmukat,
megőrizve azt, illő tiszteletben.
A tenger sem zúg, csendes csobbanással
sóhajt bele a mediterrán éjbe,
sós párát lehel csillagfényes égbe,
nem zavar idillt hangos háborgással.
Leander illat terjeng szellőháton,
átszivárogva bokrokon és fákon,
majd elmerül a hullámzó habokban.
Nem érzékelni az idő múlását,
percek pergését és órák halálát,
elenyésznek a sodródó napokban.
10 hozzászólás
Csodás képeket festettél tolladdal kedves Judit !
Remek és gyönyörű szép a szonetted:)
Szeretettel olvastalak:Zsu
Köszönöm Zsu!
Szeretettel, Judit
Jaj, de szép emlékeket ébresztettél bennem, kedves Judit.
Csodálatosak a képeid, egészen ott éreztem magam…
Szeretettel!
Ida
Ennek igazán örülök…
Köszönöm, Judit
´Leander illat´
…nagyon szépen fejezted ki…
azt…ami érzödik a ´meditterán´
fogalma alatt!
Gratulálok:sailoe
Köszönöm kedves Ida!
Szeretettel, Judit
Kedves Sailor!
Hidd el, csodálatos…
Köszönöm, Judit
Kedves Judit!
Nagyon jól sikerült szonettet írtál.
Nekem is ez a kedvenc versformám.
Örülök, hogy találkoztunk.
Szeretettel: Kata
"Nem érzékelni az idő múlását,
percek pergését és órák halálát" – ez a két sor ütött a legjobban, bár nehéz volt kiemelni, az egész vers jó szerintem!
Üdvözlettel: Fredrick
Itt is szép. 🙂 Szeretettel. Éva