Médium vagyok. Egy köztes állapot.
Én azon a mezsgyén állhatok,
hol összeér anyag és szellem.
Vagyok báj és vagyok kellem,
vagyok rút, ostoba hatalom,
kerékkötő, hogyha akarom,
vagy elhajtom egymagam a világot, vállalom,
bár van már elég súly így is a vállamon.
Vagyok tudatod és vagyok ösztönöd,
amid van, mind nekem köszönöd.
Néha csak csöndes szemlélő vagyok,
olyankor utánam hiába kutattok.
Másszor: akármerre néztek, engem láttok.
Olyankor én kormányzom ezt a világot.
Médium vagyok. Egy köztes állapot,
nekem engedte a Sors, én itt állhatok,
én ismerem gondolatod, álmod, jövőd,
amit mondani fogsz, mielőtt közlöd.
…
De az én érzéseim után hiába kutattok,
emlékeztek, már más is mondta –
s ha túl hosszú a sor, majd nyittatok
egy művészbejárót a Paradicsomba.
6 hozzászólás
Szia! Szerintem érdekes, hogy írod, médium vagy, aki ismeri a szellemvilágot és mindenféle képessége van, ennek ellenére nem találhatjuk ki érzéseidet. Üdv.: Zemy
Érzek egy komoly ellentétet abban, hogy a médium mindent érzékel és tud, viszont róla nemigazán lehet semmit tudni. Lehet, hogy erre építetted a verset?
Kíváncsi lennék, hogy milyen élmény hatására írtad ezt a művedet.
A vers utolsó szakaszát azt hiszem nem igazán értem, inkább csak érzem, ezért is érdekel, hogy mi a vers alapélménye.
Nos, az alapélmény az a számomra is megdöbbentő tapasztalat, hogy viszonylag gyakran “kitalálom” vagy “megérzem” mások gondolatait (nem tudom pontosan, milyen szót használjak erre…) – és nem csak azokét, akik nagyon közel állnak hozzám, akiket jól ismerek. Az is előfordult már, hogy megálmodtam valamit, ami aztán kicsivel később valóravált. Azt sejtem, hogy lenne módja ezt a képességemet fejleszteni, talán, de egyelőre kicsit magam is félek tőle (ez mondjuk nincs benne a versben). Kis magyarázat még: gyakran érzek magamban hatalmas erőt, erre utal az elhajtom egymagam a világot – vagy hogy kerékkötő vagyok, hogyha akarom: ez kis figyelmeztetés is akart lenni, annak, aki erre érzékeny, hogy nem mindegy, mire használja az ember az erejét.
Az utolsó versszak már sokkal korábban megfogalmazódott bennem, mint a vers többi része, és az az alapgondolat ezzel kapcsolatban, hogy költőként kiváltságos helyzetben vagyok – vagy legalábbis leszek, ha eljutok a Paradicsomig, vagy nevezzük, ahogy tetszik – és a művészbejárón mehetek majd be, remélem. Addigis azon munkálkodom, hogy teljesítsem a rámbízott feladatot ebben az életben, és ezt kiérdemeljem.
Örülök, hogy érdeklődtél!
Üdv
Zsázsa
A médiumok is maradjanak szerények, amíg nem mentenek világot.
Az igazi költő nem nevezi magát költőnek addig, míg egy nála nagyobb költő el nem ismeri annak. És talán még azután sem..
Ez olyan, mintha középiskolás létedre irodalomtudósnak neveznéd magad, csak mert szakirodalmat is olvasol.
(Ez nem csak erre a művedre vonatkozik)
Szia!
Mint költő hasznosítani tudod médiumi képességeidet, hiszen rejtett ajtók nyílhatnak meg előtted, és táplálhatják a művészetedet. Nem félelmetes egy kicsit?
Szeretettel: Rozália
De,néha félelmetes.Legutóbbi megnyilvánulása különösen.
Nemrég ismerősöm rokona meghalt.Tudtam,h régóta kórházban van,de ritkán beszélt róla,és már elég rég találkoztunk.
Vele való kapcsolatom inkább ne feszegessük,mindenesetre nagyon fontos nekem.Ritkán látom,ezért mikor1hétfőn üzent,h családi okból nem jön pénteken arra a rendezvényre,amin pedig mindig ott van(biztos pont életemben)-nagyon kiborultam,de gondoltam,talán rosszul van a rokon,vele lesz.Ennyi tudatosult.
Szerdán már reggel vacakul voltam,egész nap minden bajom volt,szédültem,fejem,hasam,derekam,lábam fájt,estére lázam is felment.Nagynehezen péntekre leküzdöttem nyavalyáim,elmentem a rendezvényre.Ő mégis ott volt.Kiderült,a rokon szerda este meghalt.
Nem mondom,h köze van ezeknek egymáshoz,csak olyan,mintha ki lettek volna hegyezve az érzékeim az ismerősöm gondolataira.Nagyon szeretem őt,mélyen érint,ha szomorú,meg persze ha nem láthatom.
Lehet,véletlen.De nem hiszek a véletlenben.
Köszönöm,h erre jártál.