Elfordult az ősi kígyó,
rég figyelem mozgását.
Fél szememmel rákacsintok
s másikkal a medvére.
Ő áll most a középpontban,
legyőzte a nagy sárkányt.
Úr lett ő a fészekben,
ősi kígyó fészkében.
Oly magasra szökkenhet,
minden éjjel megrémít.
Bizonyosan hatalmas,
de jól tudom, hogy idővel
elpusztul a medve is.
Farkának a legvégét
ha ősi kígyó bekapja,
körvonalként egyesül,
s vége lesz a medvének.
Meglehet, most ő az úr,
de másnak él a fészkében.
Hogyha egyszer hazatér
a nagyhatalmú őskígyó,
lantzenével altatja
mély álomba a medvét,
s körbeér a győzelem.
2 hozzászólás
Nagyon érdekes gondolatot fogalmaztál meg versedben,
ahogyan összevetetted a hatalmas medvét a veszélyes kígyóval,
előttem mindez olyan érdekes és horror, amilyen az Adatlapodon
a hatalmas KEZED!
Üdvözöllek: Kata
Nagyon is valódi természeti jelenség ez, csak nem a földön, az állatvilágban keresendő rá példa, hanem a világűrben. Ez egy csillagtérkép, egy naptár, mely egy ciklus végét beszéli el.
/A kezem is valódi, csak közel túl közel van az objektívhez:-) /
Köszönöm, hogy olvastál!
Üdv: Bálint