Elhaló hangodat álmodom ébren,
lopva tolakodik, rám települ,
mint rebbenő fűszál alkonyi réten,
vagy csillagvándorlás, nesztelenül.
Könnyeim zúdulnak hegyi patakként,
vájnak a lelkemből bús szeletet,
hisz minden cseppben az ízedet érzem,
így váltja való a képzeletet.
Bömböl a gitár, nyekereg a húr is,
habfehér teste csak téged kíván,
tombol a vérfolyam, éhes az élet,
zenédre lakna jól, poklom kínján.
Tompul az agyam a néma sötétben;
ordít a csend, vele zúg a homály,
arctalan fantomok kergetik egymást,
zokog a pengető, sír a magány,
vinnyog a tremolo, jajdul a Marshall,
csacska reménnyel az égre kiált.
Nehezül a szemhéj, átfon egy sóhaj…
"Idefentről majd vigyázok rád."
29 hozzászólás
Szia Kankalin!
Látható, hallható, ízlelhető, tapintható a versben a fájdalom. Az olvasó minden érzékszervét "célba vetted" ezzel a testi-lelki kínt megjelenítő verssel.
Üdv: Kati
Szia Kati! 🙂
Ez az érzés ilyen, az idő múlásával nem csillapodott, pedig azt hittem…
A napokban lesz az évforduló, ebben az időszakban a szokásosnál is érzékenyebb vagyok, de máskor is előtör belőlem elviselhetetlen hiánya, és éppen így. Ebben a versben nincsenek túlzások, a valóság hű ábrázolása.
Ebből az is látható, hogy milyen szép volt. Minden érzékeszervet mélyen érintő. 🙂
Azért gondoltam át az érzéseket, mert pár napja volt egy álmom: mellettem feküdt, és átnyújtott nekem egy csokor hófehér virágot. Jólesett ez az álom, talán azért kaptam, hogy az elmúlt években kettőnk nevében álltam helyt az életben. 🙂
…és az élet megy tovább.
Köszönöm, hogy elmondtad itt a gondolataidat. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kati! 🙂
Ez az érzés ilyen, az idő múlásával nem csillapodott, pedig azt hittem…
A napokban lesz az évforduló, ebben az időszakban a szokásosnál is érzékenyebb vagyok, de máskor is előtör belőlem elviselhetetlen hiánya, és éppen így. Ebben a versben nincsenek túlzások, a valóság hű ábrázolása.
Ebből az is látható, hogy milyen szép volt. Minden érzékeszervet mélyen érintő. 🙂
Azért gondoltam át az érzéseket, mert pár napja volt egy álmom: mellettem feküdt, és átnyújtott nekem egy csokor hófehér virágot. Jólesett ez az álom, talán azért kaptam, hogy az elmúlt években kettőnk nevében álltam helyt az életben. 🙂
…és az élet megy tovább.
Köszönöm, hogy elmondtad itt a gondolataidat. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kankalin, kedves! Nagyon át tudom érezni a fájdalmadat. Én "csak" egy elvált férjet veszítettem el, azt hittem nem fog megviselni. Ahogy a ravatalon láttam, csak az volt bennem, hogy ő volt az első az életemben, a gyermekeim apja. A keze olyan volt, mintha élne. Jóságos, nagy keze volt. És ahogy a kezére néztem, valami olyan csillapíthatatlan reszketés fogott el, hogy el kellett bújnom az emberek mögé. Nem akartam, hogy lássák. Nem sírtam, de sokáig olyan voltam, mint az alvajáró. Mai napig is kísért az ő jó kezének a látványa. Érdekes módon, a versekben is gyakran előjön nálam a kézmotívum.
Szeretettel és ismeretlenül is barátsággal: Kati
Kati, érdekes, amiről írsz. Valószínűleg néhányan morbidnak tartják, hogy erről társalgunk, pedig a ravatalozó fontos állomás amiatt, hogy el tudjuk engedni a szerettünket. Ha látjuk, könnyebben felfogjuk, hogy nem hozhatjuk vissza. Én nem gondoltam magamról, hogy ki fogom bírni azt az egy órát, de úgy emlékszem utólag, hogy még maradtam volna. Mindez azért volt, mert azt láttam, hogy akit szeretek, békésen alszik, nyugta van, nem szenved. Ha már nem volt más választásom, akkor ebbe bele kellett törődnöm. Ennek ellenére a mai napig nem tudtam teljesen elengedni. A keze számomra is emlékezetes maradt, előttem van, ahogy finoman összekulcsolódtak hosszú gitáros ujjai. Az arcán enyhe mosoly látszott.
Egyszer akartam erről írni valamilyen formában, de nem tudtam. Most amiatt tört elő, hogy lejjebb elmondtad a saját megélésed, valamint a "kézmotívumot".
Nehéz dolog ez, nem kívánom senkinek.
Szeretettel: Kankalin
szia!
Egy újabb fájdalmasan szép vers. Nehéz elengedni akit szeretünk…előjönnek az emlékek, a történetek, amik rá emlékeztetnek. Gyönyörű emléket állítasz a szeretett személynek, bizony nem lehetett könnyű akkor sem és most sem. Írtad a hsz-ban a ravatalozóbeli emlékeket – én sosem tudtam ezt megtenni, hogy megnézzem aki eltávozott. Ehhez is nagy erő kell szerintem.
Az évforduló közeledte felerősíti az érzéseket, a fájdalmat- ehhez kívánok sok erőt! szeretettel: hundido
Szia hundido! 🙂
Nem volt választásom, mert itt ez a szokás. Nem akartam változtatni a hagyományokon, mindent úgy szerveztem, ahogy elvárták tőlem, és ahogy Ő is tette volna fordított helyzetben. Valóban erő kell hozzá, de valószínűleg tőle kaptam, és egyébként se ért váratlanul, mert előtte már szembesültem azzal, amit látni fogok.
Nem bántam meg, hogy nem hagytam fel a szokásokkal. Úgy érzem, kellett ez a lelkemnek, hogy méltó búcsút vehessek Tőle.
Lejátszódik bennem sok minden, de leginkább a jó dolgok, és abból jóval több volt. Van mire emlékeznem. 🙂
Persze ilyenkor megfordul a fejemben, hogy mi lenne, ha még élne. Eljátszadozom a gondolattal, de Ő már örökre fiatal marad, pedig ma sem lenne öreg.
Csupán annyit tehetek, hogy ápolom az emlékét, amíg tehetem.
Köszönöm erősítő jelenléted. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Jo ahogy a versed hangulata fokozodik a vegere, szinte dübörgö ez a fajdalom, ami athatol meg az olvason is…Az utolso ket sor pedig, mint dobperges utan a csend megnyugtatja valamelyest a lelket.
Gratulalok a versedhez, nagyon mely erzeseket irtal le nem szokvanyos kepekkel. Örülök, hogy olvastalak,
H.
Szia Hayal! 🙂
Azt hiszem, kevés olyan versem van, amelyik első olvasás után egyértelmű. Ez a ritkákhoz tartozik, mert mindent a sorokba írtam, semmit nem hagytam közöttük.
Örülök, hogy kitértél a fokozásra, mert valóban ennek igénye volt bennem, amikor írtam. Az érzékelés több fajtájához folyamodtam emiatt, illetve azért is, mert pontosan az volt bennem, ami olvasható.
Így sikerült szavakra váltanom az érzéseimet.
A képek nekem nagyon is szokványosak, mert Ő a zenésztársam is volt, úgyhogy csupa zene volt körülöttünk minden. 🙂
Köszönöm, hogy foglalkoztál a versemmel. Jólesett a vélyeményed. 🙂
Bárcsak ne kellett volna megírnom!
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Tudom, hogy az nem hozzászólás, hogy "szép", meg hogy "tetszett", de alább már elhangzottak olyan súlyosan szép dolgok, amelyek után bármi más csak zajszámba megy. Szép, tetszett, az átgondolás, az átfogalmazás pedig hűen mutatja, meddig jutottál azóta, hol tartasz éppen.
Szeretettel: Laca
Szia Laca! 🙂
Igen, valóban különbség van a verselésben és az érzelmi megélés szempontjából is.
Az elsőt dühömben írtam, ezt átgondoltan. Mérlegre tettem, hogy mit is jelentett nekem.
Gazdag voltam, mert ez mind az enyém volt. Gazdag vagyok, mert örökre enyém marad.
Ezt már nem veheti el tőlem senki.
Örülök, hogy szépnek találtad. Köszönöm. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Nincs talán ember, akinek ne lenne fájdalma, testi-lelki társa elvesztése felett.
Nagyon eltalált a versed!
Szeretettel: Ica
Szia oroszlán!
Tudom, hogy téged az átlagosnál is jobban eltalál egy ilyen vers, mert ezeket az érzéseket neked is meg kellett már tapasztalnod.
Köszönöm, hogy elolvastad.
A legjobbakat kívánom neked! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Benne van a versedben a dallam, a ritmus, ami gondolom, felidézi benned a Kedvest, ugyanakkor érezhető belőle, mennyire kínzó a hiánya. A befejezésben ez szépen elsimul, ahogy ott van a vigasz.
Szeretettel: Klári
Szia Klári! 🙂
A dallam és a ritmus közös, de már csak bennem él. Vannak időszakok, amikor erősebben tör elő a hiány. Ez most éppen ilyen.
Amikor kiírom magamból, mindig megnyugszom.
Köszönöm, hogy gondolatokat hagytál itt. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Vagy tízszer elolvastam, de nem tudok betelni vele. Olvastam a korábbit is, így már azt is értem, miből ered ez a fájdalom. Nagyon megható, s engem nagyon vonzanak a fájdalmas versek. Átérzem általa a fájdalmadat és az utolsó sorban meglelő vigaszt.
Gyönyörködtem fájdalmas, mégis simogató soraidban.
Köszönöm, hogy újra írtad, így módomban volt rátalálni.
Szeretettel,
Ida
Szia Ida! 🙂
Egészen meghatott, amit írtál.
Ami a fájdalmas verseket illeti, én is előnyben részesítem őket. Ez nem azt jelenti, hogy a vidámakat elkerülöm, inkább azt, hogy valamiért jobban hatnak rám.
Én is örülök, hogy megtaláltad, mert nagyon jólestek gondolataid.
Köszönöm, hogy hagytad magad elvinni a verssel. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Már a legelső sorod mellbe vágott, mikor a verseddel először találkoztam. Mert átéltem már ezt. Tudom, hogy milyen.
A versed az a szomorú dallam, amit nem lehet elfelejteni.
Engem is megérintett. Nagyon.
Koszönom.
Szeretettel:
Ylen
Szia Ylen!
Igen, aki átélt már ilyet, az valóban tudja, aki még nem, annak csak halvány sejtése lehet.
Nem kívánom senkinek ezt a szörnyű tehetetlenséget.
…és vannak a feledhetetlen dallamok, pillantások, mozdulatok, a közösen átélt élmények, amelyek bizonyos időszakban felerősödnek.
Így történt ez a napokban, és még a hatása alatt vagyok.
Köszönöm, hogy hagytad magad megérinteni, pedig neked se könnyű.
Szépeket kívánok! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Hangosan olvastam versed, bocsánat, inkább halkan. (Nem magamban morzsolgattam szókat, gondolatokat.) Szerintem, úgy illik hozzá(d). Halkság, meg kiáltás. Meg néhol, „igazásiból”, hangosabban is kellett volna. Olvasnom. Mármint olvasnom. Mindegy, aztán feltettem öreg, karcos-poros, kedvenc bakelit lemezem: Santana.
Túlparti
Szia túlparti! 🙂
Sajnos, ez már így marad, mert olyan dolog, amin embernek nincs hatalma változtatni.
Azért nem minden nap ilyen, de az évfordulós időszakok megszaggatnak. Ha jól belegondolok, azt hiszem, még mindig nem tudatosult bennem úgy, ahogy elvárható lenne.
Sok egyéb mellett a zenehallgatással is életben tartom. Most pl. ezzel:
https://www.youtube.com/watch?v=ADwfyxpriAM&index=1&list=RDADwfyxpriAM
Köszönöm, hogy átérezted a versem, jólesett. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia!
Amúgy, tudom.
szeretettel: túlparti
Túlparti, nem irigylem, aki tudja, mert valószínűleg megélte, hogy nemcsak egy csatát vesztett el, hanem egyúttal az egész háborút.
Egy jó zene viszont mindenre gyógyír, a legszorultabb helyzetből is képes kimenekíteni. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Még jó, hogy benéztem.
🙂
Szeretettel: Szabolcs
Szia Szabolcs! 🙂
Tényleg jó. Köszönöm szépen. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Verseidet olvasva egy másik, érzéki világ tárul fel nekem. Különös kapcsolatod a szavakkal lenyűgöz. A zene benne van a verseidben, de lehet, hogy fordítva van. Mindenesetre elválaszthatatlanok egymástól, és Tőled.
Szeretettel,
Janó
Szia Janó! 🙂
Köszönöm szépen kedves véleményedet.
A zene hosszú ideje az életem része, ma is. Talán emiatt szólanak meg másként a verseim. Elválasztahatlanok vagyunk: A ZENE és én. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Csodálatos vers arról, ami megemész. Tee már próbálkozol, én még nem is merek.
Ruca
Szia ruca! 🙂
Az ember kiírja magából, ami emésztő, legalábbis én igyekszem a versekbe kapaszkodni, mert azok mindig megnyugtatnak, hű társaim.
Köszönöm, hogy jöttél, szóltál itt is.
Szeretettel: Kankalin