Még az elferdített fényeken át is

Még az elferdített fényeken át is
Lehet érezni a Hold szagát
Az életem nyugodtabb pillanataiban
Én mindig ebből merítek erőt,
S valahogy megnyugvással tölt el ez.
ÉN a Holdfüggők társaságának díszes példánya vagyok.
S MI Holdfüggők szinte mindig és mindenhol
Meg tudunk állni. Ott állunk
A villanypóznák tetején, elhagyott sírkövek
Csúcsán, nádszállak ringó erdein.
S MI nem változunk, mint a Hold.
Mert MI mindig egészek vagyunk.
MI mindig MI vagyunk. S egyre többet
Gondolok a világra, mint egy nagy barna alig
Sült kenyere, ami csak azért van, mert
Valamit ennie kell az embernek
S az emberek eszik is azt.
De MI éhségsztrájkot kezdtünk.
MI kiállunk a bizonyosokra, amikre
Kiállunk, s nem kell a világ.
Az elutasítás mélyről jövő s örök.
S ÖNÖK, hogy érzik min állnak, mit esznek
S mi a cél, ami közös abban, amit
El szeretnénk érni.