Ha az összegyűlt kín benne ég,
Ha körötte áll a néma lélek,
Ha egymásba karolva jönnek
Szembe szép emlékek,
Ha hozzád érve átölelnek,
Sírj az égő kínra könnyet,
Ők lassan, lassan elhamvadtak,
Csak a füstje maradt ami marhat.
A szerető kebelképpel lépj tovább,
Tisztítsd ki az emlékek otthonát,
Öleld a békítő forrás csobogását!
Figyeld, a füst a széllel, hogy suhan át
A tündöklő víz felett,
S nyugalom járja át testedet.
Fürdessd az újra kezdést benne,
Jó megmártózni a szép emlékekbe.
1 hozzászólás
Gyönyörűszép! Nagy hatással volt rám! Köszönöm!