szeretnék még egyszer szerelmesnek lenni
ha másik az érzést tudná viszonozni
egymásnak szemében vágyva elmerülni
sóhaját ajkáról némán lecsókolni
testemet lelkemet önként nekiadni
szeretném ha egyszer még úgy szeretnének
mint apa a fiát tenyéren vinnének
bugyuta nevekkel estig becéznének
engemet tartana sorsa legszebbjének
az egész élete legdrágább kincsének
szeretni s szeretve lenni utoljára
nem hederíteni erre a világra
hálából borulni esténként imára
éjente nyílana testemnek virága
hullana testére virágom nektárja
reggelre fakadna boldogság éneke
arannyal bevonva életem élete
napsugár illata csillagos éjekre
sóhajok harmata szállana felhőbe
szerelme szerelmem holtomig örökre
2023. szeptember
4 hozzászólás
Kedves Dona!
A cím “Még egyszer” arra utal,hogy volt már részed
szerelmesnek lenni!
Az emlékek feltörnek és szeretnél újra:
“egymásnak szemében vágyva elmerülni
sóhaját ajkáról némán lecsókolni”
Nagyon szép óhajokkal tüzdelt sorok:
“engemet tartana sorsa legszebbjének
az egész élete legdrágább kincsének”
A befejezés különösen tetszett!
Benne van a vágyódás elérése,
a figyelem és a viszonzás megérzése.
Remek hasonlatokkal ,képekkel fejezed ki háládat!
Egy örökké tartó boldogság óhaját fejezik ki a sorok:
“reggelre fakadna boldogság éneke
arannyal bevonva életem élete
napsugár illata csillagos éjekre
sóhajok harmata szállana felhőbe
szerelme szerelmem holtomig örökre”
Gratulálok nagyon szép érzésekkel,óhajokkal tüzdelt versedre!
Szeretettel:sailor
Legyen szép napod!
Kedves Sailor!
Igen, szerelemben többször is volt részem, viszonzott szerelemben kevésbé. Az egyoldalú érzelem is csodássá tudja varázsolni az ember napjait, a viszonzott, s főleg beteljesült pedig maga a földöntúli boldogság, aminél nincs több, nincs jobb, nincs értékesebb, nem csoda, ha az ember így tud vágyakozni utána. A tavalyi évem erről szólt. De a hiábavaló várakozásba és vágyakozásba nagyon bele lehet fáradni, én már itt tartok, sajnos. Ezután pedig jön a lemondás. A vágy és óhaj már örökre csak vágy és óhaj marad.
Köszönöm a gratulációt.
Szeretettel:
Dona
Legyen szép napod!
Kedves Dona!
Nagyon szép a szerelemre vágyakozó versed. Ebből is látszik, hogy még fiatal vagy és mindez még lehetséges az életedben, mert én már nem szeretnék szerelmes lenni és élni se szeretnék senkivel, nekem így jó, hogy bárhonnan haza tudok jönni a kis otthonomba, ahol békesség van, ahol nem kell alkalmazkodni senkihez, beszámolni miért most jöttem, hol voltam, miért voltam, miért nem voltam.
Azért annyira még nem vagyok öreg, hogy ne emlékeznék a vágyra, arra, hogy milyen volt a szerelem és egy-egy ilyen éjszaka után – melyről írsz – mennyire csodás volt az ébredés.
Tetszéssel olvastam soraid. Ne add fel a reményt! Amig vágysz rá, addig a tied lehet! Így legyen!!!
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita!
Igen, a szenvedély, a vágy csak úgy süt a tavalyi verseimből – bár ez nem teljesen korfüggő, én sem vagyok már fiatal – és egyre kevésbé hiszek benne, hogy ez még bármikor is lehetséges lenne az életemben. Te önként mondtál le erről, neked nem hiányzik, én szükségből, és hiányzik is, de nem tudok tenni ellene. Nincs más, mint bele kell nyugodnom, pedig “annyira még nem vagyok öreg, hogy ne emlékeznék a vágyra, arra, hogy milyen volt a szerelem és egy-egy ilyen éjszaka után…mennyire csodás volt az ébredés.” Hát igen.
Köszönöm a biztatást, de már nem hiszek benne. /De azért kívánom, hogy neked legyen igazad./
Örülök, hogy tetszett.
Szeretettel:
Dona