Felnyögnek szememben a fák,
hallom a kövek sóhaját,
kopár hegycsúcson vacogó
szeretet, tán az álmodó
magamra felejtett. Zárva
árva világom kapuja…
Érzem csillagok mosolyát,
foltját leveti bőség zsák.
Tisztul bennem a gondolat:
lehet kérni, az ég megad
mindent, ami úgy kell nekem.
Jóság rakj fészket énemen!
6 hozzászólás
Kedves Szabolcs!
Lehet, hogy kezdem érteni a verseid? 🙂
"Jól csak a szívével lát az ember…". ahogyan A kis hercegből ismerjük.
Az versed mondanivalója, hogy keressük mindig a jót a szépet és megtaláljuk…
Nagyon tetszik a versed.
Szeretettel!
Ida
Kedves Ida!
Naná, hogy érted, nincs bennünk semmi ördöngösség.
🙂
Keressük bizony, gondoljunk rá, öntsük szavakba és valósítsuk meg.
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs!
A gondolat teremt, és különösen ma, mert tízmilliószoros nap van. Hatványozottan hat minden!
Csak a jót és szépet…!
Szeretettel:
Ylen
Kedves Ylen!
Bizony, éppen erre a napra íródott.
🙂
Kicsit más volt az elképzelés, de aztán "VALAKI" vezette a szívem.
🙂
Szeretettel: Szabolcs
Tetszett a versed:
"Jóság rakj fészket énemen!"…szép óhaj….így legyen!
Szeretettel voltam: Ica
Kedves Ilona!
Köszönöm, hogy olvastál.
Így van.
🙂
Szeretettel: Szabolcs