Nekiiramodunk még egyszer a nyárba,
magunk mögött hagyva megannyi tavaszt,
bár telek hasítottak koponyánkba,
de kamasz vágyaink heve velünk maradt.
Ledér szellő csókol fáradt homlokunkra,
s liánként fonódik egymásra karunk,
a sorsunktól így, talán utószorra,
minden tévedésért most kegyelmet kapunk.
Elfojtott könnyeink csendes folyamára,
lélekhajónkkal verőfény érkezik,
kajütjeinknek bezárt magányára,
gyógyírként íriszünk románca létezik.
Bennük ragyog a föld minden barnasága,
s kékje virágnak, égnek és vizeknek,
szíveinknek ha volt is balgasága,
ebből a nyarunkból mondd, hogy nem eresztlek.
8 hozzászólás
Kedves Adrienn!
Ritkán olvasok mostanában tőled verset, örülök, hogy látlak, és szívből gratulálok versedhez!
Szeretettel:Selanne
Kedves Selanne!
Köszönöm, hogy olvastad és értékelted. Én is örülök, hogy látlak.
Szeretettel: Adrienn
Kedves Adrienn!
Szép szerelem váró vers. Természeti képekkel vegyítve.
Tetszett.
Szeretettel: Ági
Kedves Ági!
Köszönöm, hogy olvastad és értékelted.
Szeretettel: Adrienn
Szép szerelmes vers! Nyár nyár nyár!
szeretettel-panka
Kedves Panka!
Köszönöm, hogy olvastad és értékelted. Igen, Nyár nyár nyár! 🙂
Szeretettel: Adrienn
Hát vegyél a karodba nyár,
és lágyan ringass el.
Az ősz még nagyon messze jár,
s ha irigy,hát az sem érdekel.
Kedves Adrien!
Szép, szerelmes versedhez gratulálok. Üdítően hatott rám. Köszönöm.
Szeretettel:
Millali
Kedves Millali!
Köszönöm, hogy olvastad és értékelted. Örülök üdítő hatásának. 🙂
Szeretettel: Adrienn