Én láttalak régebben
úgy véltem, nézel, de nem tetted
"Szeretlek"-szóltam, s a válaszod lestem
véltem, meghallasz, de nem tetted
Kértelek, jöjj ki és focizzál velem
úgy véltem, követsz, de nem tetted
Képet rajzoltam, hogy nézhesd, neked
véltem, megőrzöd, de nem tetted
Bunkert tákoltam kettőnk részére
véltem, tábort ütsz, de nem tetted
Ha jönnél, kukacot szedtem bot végére
véltem, pecáznál, de nem tetted
Szükségem volt rád, leereszteni a gőzt
véltem, akarnád, de nem tetted
Meséltem a meccsről, remélve, odajössz
biztosra véltem, de nem tetted
Oszd meg velem ifjú létemet, kértem
véltem, szeretnéd, s nem voltál képes
A hazám harcba hívott, és te kérted, biztos hazatérjek
de nem tettem.
Stan Gebhard: BUT YOU DIDN'T
I looked at you the other day
I thought you'd see me but you didn't
I said "I love you" and waited for what you would say
I thought you'd hear me but you didn't
I asked you to come outside and play ball with me
I thought you'd follow me but you didn't
I drew a picture just for you to see
I thought you'd save it but you didn't
I made a fort for us back in the woods
I thought you'd camp with me but you didn't
I found some worms 'n such for fishing if we could
I thought you'd want to go but you didn't
I needed you just to talk to, my thoughts to share
I thought you'd want to but you didn't
I told you about the game hoping you'd be there
I thought you'd surely come but you didn't
I asked you to share my youth with me
I thought you'd want to but you couldn't
My country called me to war, you asked me to come home safely
But I didn't.
15 hozzászólás
Annyi mindent nem teszünk meg, amit meg kellene… Sok a mulasztásunk, amiért egyszer majd felelnünk kell. Érdekes egy vers, nem túl jelentős, de a fordításod tetszett.
Üdv: Klári
Kedves Klára, köszönöm, hogy olvastad.
Érdekesnek gondolod, de nem jelentősnek… No hát, eltér a véleményünk, szerintem nagyon is az, talán az én hibám, ha nem jött át neked igazán az érzés, ami ihlethette ezt a verset. Ami miatt én fittyet hánytam a bűvös 70 éves határra, és szerzói jogra, és lefordítva közreadtam ezt a verset.
Szerintem nagyon nagy vers, a maga egyszerűségében. EZ a nagy vers… vagy ilyesfélék…
Kedves Irén!
Lehet, hogy "csak" a három gyermekes anya szólal meg belőlem, mert én úgy érzem, hogy jelentős mondanivalóval bír a vers. Nincsenek benne "nagy szavak", és mégis… egyszerűen, tisztán fejez ki valamit, ami nagyon fontos… ami mély nyomot hagy egy gyermek életében, ha hiányzik, hiszen nagy szükség van rá, és a költő ezt igen jól meg is fogalmazta, be is mutatta a sorain keresztül.
Az angol nyelvet jól értem, és úgy gondolom, jól fordítottad. Mélyen elgondolkodtatott a vers… Megmutattam egyébként a férjemnek és a legnagyobb lányomnak is, és mindkettő hozzám hasonlóan érzett (a férjem művészetkedvelő, a lány – 15 éves – maga is ír).
Szeretettel: Mónika
Kedves Mónika, köszönöm értő olvasásodat, szavaid megerősítik bennem a vers nagyszerűségének érzését, és azt, hogy jól gondoltam ezt… köszönöm!
Engem sokkolt a vers…
Nagyon tetszik, köszönöm a fordítást!
Üdvözletem!
Kedves Eferesz, nagyon köszönöm az olvasást, véleményt.
kedves Irén!
A fordításhoz nem értek, de a választásod csak dicsérni tudom.Szerintem is valahogy ilyen a jó vers.Örültem, hogy olvashattam.Ágnes
Köszönöm, kedves Ágnes, örülök, hogy így látod.
Kedves Irén!
Drámai ez e vers, jól tetted, hogy lefordítottad!
Indulatoktól fűtötté teszik az ismétlődő lezárások a "de nem tetted". A végén pedig megjelenik az ellentétes indulat "de nem tettem", lezárva a drámát. Ami annál is megrázóbb, mert nem feloldja az addigi drámát, hanem – mint egy arculcsapásként – a végletekig felfokozza!
Judit
Köszönöm, Juditkám!
Kedves Irénke!
Nekem már ismerős ez a vers, magam is fordítottam, és igenis nagyon mélyen morális a tartalma. Egy fiú egész gyermekkorában az anya teljes odaadására szomjazott, mindent megpróbált, hogy annak szeretetét, törődését megkapja, de sikertelenül. Szomorú a vers poénja: azzal állt bosszút, hogy nem tért haza a háborúból épségben, hanem mondjuk nyomorékon, vakon, stb. A sorok végig az angol "Én"-nel (I) kezdődnek, ez rendkívüli nyomatékot ad az utolsó sor "But" szónak, ami bravúros fordulat. Magyar fordításban nem lehet az "én"-t minden sor elejére tenni, de az igeragozás árulkodik az 1.szám 1. személyről. Bár a költője talán angol-szász területen sem valami közismert, de ez a verse erős, és én apa/nagyapa létemre is nagyon át tudom érezni, hát még az anyák…
Utólag is csak gratulálni tudok hű és szép fordításodhoz. A gyerekünkkel a 0-dik pillanattól törődnünk kell, mert súlyos árat fizet, aki nem teszi…
Kedves Dávid, pontosan elmondtad a lényeget, én nem is teszek hozzá semmit, csak köszönöm…
Persze, ez inkább egy apának szóló utólagos, szomorú szemrehányás…
Sajnálom, hogy elhamarkodottan írtam a vershez, hogy ekkorát tévedtem. Viszont arra jó volt, hogy sokan elmondhassák az ellenvéleményüket… Mindenesetre továbbra is fenntartom magamnak a tévedés jogát: Errare humanum, in errore perseverata stultum est.
Üdvözlettel!
:))))))))))