Talán a fáradt fejű dáliák
juttatták eszembe
vagy a madárcsontú,
kis öregasszony
a virágbolt kirakata előtt,
hogy meg kell tanulnom
szépen elmenni innen.
Csak semmi hókuszpókusz,
semmi hajcihő!
A görcsre kötődött idegcsomót
kell majd kibogozni,
megigazítani a felfűzött
csigolyák gyöngysorát,
s az ellazuló ujjak
lassan elengedik
a vélt kapaszkodókat.
Aztán jöhet a nagy sminkmester,
hogy "szép halott" legyek.
De én akkor már
rég nem én leszek. Tréfából
kibújok a halotti maszk alól,
hogy elvegyüljek végül
a hamuval, porral.
8 hozzászólás
Huhh, ez mesterien megfogalmazott elmúlás. Gratulálok hozzá: Klári
Köszönöm. Kati
lidérces…
Kicsit lidérces, de meg kell barátkozni vele.
Üdv: Kati
Nagyon szép, kedves Kati a versed, de miért a hamuval, porral?
Hiszen úgy, ugyanoda jutsz, nem? 🙂
Vagy, pont ez a lényeg? :-))
Igazad van Ildikó. A végül helyett jobb lenne a mielőbb.
Kati
Festettél megint. Láttam mindent.
… odább lesz az még!
❤
Ahogy a címben írom, meg kell tanulnom. Köszönöm, hogy elolvastad. Kati